Milyen filmes fényképezőgépet válasszak?
Az “analóg”, pontosabban filmes fényképezés egyfajta permanens feltámadásban tartózkodik évek óta. 10 éve még kevesen gondolták volna, hogy 2022-ben majd fiatalok ezrei fognak érdeklődni az elavult és lassú filmes fényképezés iránt, annak ellenére, hogy mindenki zsebében ott található egy WiFi-vel és GPS-szel felszerelt sok megapixeles digitális kamera.(önmagában az is egy izgalmas kérdés, hogy miért akar valaki manapság filmre fotózni? Egyszer erről is fogok írni egy posztot)
 |
Pár éve figyelem a tematikus FB csoportokat, és szinte hetente bukkan fel egy lelkes kezdő, aki filmre szeretne fotózni és tanácsot kér az első gép megvásárlásához. Ilyenkor órákon belül tucatnyi nagyon szubjektív, de nagyon határozott javaslat érkezik, köztük egy csomó baromság. Ember legyen a talpán aki ezek segítségével jó döntést tud hozni. Néha én is hozzá szoktam szólni ezekhez a kommentcunamikhoz, de úgy gondoltam valószínűleg szerencsésebb, ha az egymondatos válasz helyett ezen a felületen egy kicsit részletesebben próbálok segíteni.
Mielőtt elkezdem ismertetni a készülék javaslataimat, szeretnék néhány általános jótanácsot is megosztani.
A választék elképesztően széles, ezért először végezzünk egy előszűrést:
Használt vagy új?
Két fajta új filmes fényképezőgép létezik:
2. nem igazán olcsó "lomós" játék gépek
Egyiket se ajánlanám kezdésnek. A 2. kategóriát tulajdonképpen egyáltalán nem ajánlom.
Tehát maradjunk a használt fényképezőgépeknél.
Milyen formátum?
Az elterjedtsége miatt az ún. "kisfilmes" formátumot javaslom.
Más néven 35mm-es, Leica filmes, 135-ös.
Csodálatos a közép- és nagy formátumú gépek világa, de nem kezdőknek való.
A skála másik végét is érdemes elkerülni, azaz a 110-es, disc, Minox, 126-os - tehát a 135-ösnél kisebb képmezővel dolgozó gépeket.
A 135-ös filmet a legkönnyebb beszerezni, előhívni vagy előhívatni. Nagyítani vagy szkennelni. Ehhez a legolcsóbb a nyersanyag, az alkatrész, donorok stb.
Bármilyen gépet is választunk, vásárlás előtt vizsgáljuk át.
Objektív: ellenfényben nagyítóval keressük a port, a karcokat és a gombát. Ellenfénynek alkalmas a mobiltelefon lámpája, nagyítóból 5-10x-eset érdemes használni. 20-40 éves eszköznél egy kis por elfogadható, néhány apró karc is. De óvakodjunk a hibás tisztításból eredő sűrűn karcos lencséktől és a nagyon gombásaktól is.
 |
| gombás lencse |
Hasonlóan kerülendő a ragasztott lencsetagok ún. szeparációs hibája.
 |
| a perem mentén szétválló ragasztott lencsetag |
Ha az objektív nem levehető, akkor állítsuk a zárat "b" állásba, nyissuk ki a rekeszt maxira és nyitott hátlap mellett, lenyomott expógombbal végezzük el ezt a "vizsgálatot".
Ha már az objektív a kezünkben van, nézzük meg a blende lamellákat. Az olajos lemezek szakszerűtlen javításra utalnak. A központi zár fém lamelláit ugyanígy meg tudjuk ítélni.
Az objektívgyűrűknek könnyen kell járniuk, de a "lötyögés" vagy súrlódó, sercegő érzés vagy hang nem megengedhető.
Zár: a zársebességek legyenek "fülre" pontosak és ha egymás után 5-6 alkalommal elsütjük ugyanazt az időt, akkor ne halljunk különbséget. Öreg gépeknél néha kicsit járatni kell a mechanikus zárat, de ez még nem kizáró ok. Az 1/30-nál lassabb idők gyakran pontatlanok, de egy kedvező árért cserébe ezzel is együtt lehet élni - ebben az esetben persze ne használjuk a hosszú expókat.
A redőnyzáras távmérős gépek redőnyvászna gyakran kilyukad az objektív által odafókuszált napfény miatt. Ezt ellenfényben könnyű ellenőrizni. Felhúzott állapotban is nézzük meg.
Lehet és érdemes olcsón fényképezőgépet vásárolni, de a film és a javítás pokolian drága, ezért fontos arra törekedni, hogy ne egy pénznyelővel vágjunk bele az új hobbiba.
A változatos motivációkhoz és különböző elképzelések megvalósításához más-más eszközt érdemes választani.
Az eredeti kérdést az alábbiakban szétbontom néhány változatra, remélem az érdeklődők valamelyikben felismerik a saját igényüket.
1. Szeretném megismerni a fényképezés alapjait, de egy-két tekercs film áránál nem akarok többet a gépre költeni.
Erre könnyű válaszolni: a KGST vonalon több alternatíva is felmerülhet.
Akár egy Smena 8 is alkalmas lehet a rekesz/záridő/ISO szentháromság megismeréséhez, de néha a német gépek is hihetetlen olcsón bukkannak fel.
Ennyi pénzért az egyszerű átnézeti keresős gépek közül válasszunk ki egy jó állapotút. Az ilyen kereső képe nem azonos a felvételi lencse által vetített képpel, így a képkivágás pontatlan (különösen közeli felvételeknél)
Arra figyelni kell, hogy normál 135-ös filmmel használhatót vegyünk. Kerüljük a "rapid", "SL", 126-os kamerákat. Ezek ránézésre hasonlítanak a kisfilmes gépekhez, de már csak "barkács" megoldással lehet őket megtölteni.
Ezek távolság-saccolós (zóna-fókuszos) eszközök, parallaxis hibával. 2 méternél közelebbi távolságra, nyitott rekesznél elég nehéz éles és/vagy jól komponált képeket lőni. A fénymérést mobil-alkalmazással érdemes elvégezni. Ha ezt az utat választjuk valószínűleg sok filmet el fogunk pazarolni szar képekre, így anyagilag pár hónap után már hátrányban leszünk a 3. kategóriához képest.
Ezeknek az olcsó primitív gépeknek az egyszerűség a legnagyobb előnyük. Még elem se kell beléjük. Mivel kevés dolog tud bennük elromlani, meglepően sokáig működőképesek.
Ebben az árkategóriában nagyon sok műanyag "automata" gépet is fogunk találni. Csábító lehet pár ezer Ft-ért egy ilyen "gondolkodás-mentes" terméket venni, de szerintem ez nem az az út, amit a legtöbben a filmes fotózásban keresnek. Ráadásul általában botrányosan szar fotókat készítenek.
2. Éles képeket akarok csinálni, max 5-6 tekercs film áráért.
Ebben a kategóriában a szovjet távmérős gépek a legpraktikusabbak. A FED, Kijev és Zorkij gépeket aránylag olcsón meg tudjuk vásárolni. Általában a FED a legolcsóbb és a Kiev a legdrágább.
Utóbbi valamivel masszívabb darab, fém redőnnyel, amit nem lehet napfénnyel kiégetni.
Ezek a gépek már cserélhető objektívesek, és az élességet saccolás helyett távmérővel tudjuk beállítani. Elvileg léteznek különböző gyújtótávolságú objektívek, de ezek elég ritkák és nehezen beszerezhetők. Ráadásul a kereső parallaxisa miatt nem túl praktikus a használatuk.
Sajnos azt tudomásul kell vennünk, hogy minél bonyolultabb egy készülék annál több olyan alkatrész lesz benne, ami javításra vagy beállításra szorulhat. A redőnyzár 1/30 alatt gyakran lassú, pontatlan, néha a két redőny nincs szinkronban. A távmérő pontosságát ellenőrizni kell. Egy alap karbantartás általában meghaladja a gép vételárát. Néha fénymérőt is találunk ezeken a vázakon (FED4, Kiev4), de ne ezek segítségével számoljuk a záridőt és a rekeszt, mert garantáltan pontatlanok. Többféle ingyenes és könnyen kezelhető mobil alkalmazás is rendelkezésre áll (iOS és Android egyaránt).
3. Tökéletes képeket akarok csinálni, gyorsan. Nem akarok tökölni a fényméréssel. Tájképet és portrét is akarok fotózni, talán makrót is. 10-12 tekercs film ára a keret.
Elérkeztünk ahhoz a kategóriához, amelyet a legjobb szívvel ajánlok. A japán SLR, azaz tükörreflexes gépekkel valószínűleg nem nyúlhatunk mellé.
Ezeknek ugyan van egy típushibájuk (kondenzátor), de ez könnyen és olcsón javítható.
De itt tényleg bőséges a választék. Canon, Chinon, Pentax, Olympus mind remek választás.
Személyes szubjektív javaslatom, hogy a 80-as évekből származó, manunál-fókuszos csupa fém vázakat keressük. Hagyjuk magunkat lelassulni az öreg technikához. Élvezzük ki a komponálás elfelejtett, elavult, de nyugodt stílusát. A modern autó-fókuszos gépek már alig különböznek a digitális megoldásoktól.
A 70-es évekből származó vagy még régebbi gépeknél általában higanyos elemeket használtak, amelyek ma már be vannak tiltva. Ezek helyettesítése nem mindig egyszerű.
Nem érdemes szenvedni a KGST termékekkel - a Zenit-tel főleg nem, de ha valamiért ragaszkodunk a kelet-európai termékekhez, akkor a Praktica-t válasszuk!
Ennek a kategóriának a korábban tárgyaltakhoz képest egyetlen igazi hátránya van: a mérete.
Egy tükörreflexes gépet még objektív nélkül se fogunk zsebre vágni. A tömegük is "tekintélyes", egy ötvenes obival általában közel egy kg. De mindezekkel együtt az ilyen típusú gépektől számíthatunk a legtöbb sikerélményre.
4. Nem érdekel a fotózás. Műgyűjtő vagyok, de nincs pénzem old-timer autókra, a bélyegeket viszont már unom.
Igen, egy filmes fényképezőgépre tekinthetünk befektetésként is. Ha biztosra akarunk menni és sok pénzünk van, vegyünk Leica-t, vagy Hasselblad-ot. De a félmillió alatti kategóriában is vannak típusok, amelyek nem nagyon tudnak veszíteni az értékükből.
A Rolleiflex és a Mamiya egyes középformátumú típusai, vagy a Voigtländer Bessa II évről-évre egyre drágábbak. Ha ritka, de ismert típusról van szó, szinte biztos, hogy csak felfelé megy az ára.
Ez egy kicsit hosszúra (és talán zavarosra is) sikerült, de a lényeg, hogy szerintem az első filmes gép egy japán tükörreflexes legyen.
Ha ez bevált és megkedveltük a filmes fotózást, akkor lehet végig lubickolni az összes formátumon és az ezernyi különböző gyártmányon.
Sok sikert az első tekercshez!
Ha tetszett a poszt, és szeretnél még ilyeneket olvasni, akkor a "Buy Me a Coffee" segítségével tudsz támogatni. (katt a sárga gombra!)
Köszönöm!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése