Majdnem afgán kamera
Pár évvel ezelőtt láttam egy érdekes videót egy kabuli utcai
fotósról. Egészen döbbenetes volt. Egy rongyokba öltözött öreg fószer portrékat
készített egy lepukkant ládára emlékeztető valamivel. A ládában volt egy
mattüveg kereső, és egy komplett labor. Fotópapírra exponált egy negatívot, a
doboz belsejében előhívta, majd a negatív lefotózásával elkészítette a pozitív
képet. Teljesen magával ragadott.
Később jobban megismertem a háttértörténetet. Ezek a
készülékek évtizedeken át voltak fontos adminisztrációs eszközök Közép- és
Dél-Ázsiában. Az interneten számos oldal foglalkozik a témával (pl. itt és itt).
Eredeti dari nyelven úgy
hívják ezeket a készülékeket, hogy „kamra-e-faoree”. Jellegzetes harmadik világbéli
tákolmány. A legdrágább eleme az objektív, ami általában valamilyen régebbi olcsó
középformátumú roncsból származik. Minden mást kézzel barkácsolnak össze,
gyakran valamilyen hulladékot újrahasznosítva.
Amikor szembesültem vele, hogy milyen primitív eszközökkel
és egyszerű alapanyagokkal lehetséges működő fényképezőgépet csinálni,
elhatároztam, hogy megvalósítom egy régi tervemet.
Készítek egy nagyformátumú kamerát, ami akkora képet készít, hogy szkennelés vagy nagyítás nélkül is élvezhető.
Hasonlóan az afgán kamerához, az élességállítást a filmsík
mozgatásával fogom elvégezni. A kereső és a negatív tartó ugyanaz a szerkezet lesz. Élességállítás esetén a mattüveg lesz a fókuszsíkon, exponáláskor a fényérzékeny negatív.
A koncepció további elemei:
A „negatív” fekete-fehér fotópapír lesz, amiből pár darabot a kamera dobozában fogok elhelyezni fényvédő tasakban.
A doboz elején lesz az objektív, a hátulján -egy zárható ajtó mögött- a kémlelő nyílás a matt üveg megfigyelésére.
A papírt (negatívot) exponálás előtt a mattüveg helyére, egészen pontosan alá fogom bedugni, miközben a doboz belseje el van zárva a fénytől.
A fényzárást elöl az objektív sapkával, hátul a kémlelőnyílás
zárásával, a kezelőnyílásnál pedig vászontakarással fogom megoldani.
Az exponálást az objektívsapka levételével és visszahelyezésével végzem.
A projekt alapja egy barkácsáruházból származó fenyő doboz lett.
Ez alapkivitelben nem jó szinte semmire, így "tuningolni" kellett.
Az egyik legfontosabb feladat a fényszivárgások és a kóbor becsillogások kizárása. Ezért belülről matt feketére fújtam és minden illesztéshez takaróléceket szereltem.
A minél fénytömörebb szerkezet érdekében (meg esztétikailag is jobban néz ki) kapott egy vörös-cseresznye lazúrt kívülről. A fogónyílások helyét fotókartonnal és rétegelt lemezzel takartam le. Utóbbi mozdítható, ha esetleg később objektívcserét terveznék.
Az elején nem voltam kibékülve a használhatósággal. Nehezen tudtam vakon bevarázsolni az üveg alá papírt, majd vissza a fényvédő tasakba. A papír gyakran elmozdult, kiesett a helyéről. Azután némi gyakorlás után egész jól belejöttem.
Ha tetszett a poszt, és szeretnél még ilyeneket olvasni, akkor a "Buy Me a Coffee" segítségével tudsz támogatni. (katt a sárga gombra!)
Köszönöm!
A Poloxer nem nagyito objektiv hanem reprodukcios kamerabol szarmazik.
VálaszTörlésIlyen Afghan kamera nalunk is volt. Setateren Kolozsvart allt pld. egesz nyaron egy ilyen fotos. Volt neki mindefele kellek, pld. kitömött özike, kisauto, stb. A jarokelök fenkyepeztettek vele a gyerekeiket vagy akar sajat magukat. Volt viszont ilyen minden nagyobb varosban, pld. a tengerparton nyaron több is. Paar evvel ezelött egy Bukaresti regisegkereskedesben vehettem volna egy eredeti ilyen gepet. Nem tettem, tul sokat kertek erte.