A FED sztori

 

Számomra évekig ez a márka jelentette a szovjet fényképezőgépipart. Szerintem még éppen csak megtanultam olvasni, de a cirill betűkkel még biztosan nem találkoztam, amikor apukám szájából már számtalanszor hallottam a „ruszki fényképezőgép” megnevezést. Ezzel a család FED négyesére utalt.

Én akkoriban egy Certo SL110 gyerek-fényképezőgépet használtam. Ámulatba ejtett a FED csupafém teste, a „csomó” gyűrű az objektíven és a két „nézőke” az elején. Ekkor találkoztam először a távmérő fogalmával, de utána lassan és teljesen elvesztettem az érdeklődésemet évtizedekre ez iránt az „ósdi” megoldás iránt, és rabul ejtett a tüköraknák és pentaprizmák világa. Kerek 30 évnek kellett eltelnie, hogy újra felfedezzem a rangefinder világot.

A FED (ФЭД) egy szovjet cég és „brand” ami ijesztő módon egy kommunista politikusról -a KGB elődszervezetének alapítójáról- Felix Edmundovics Dzerzsinszkij-ről neveztek el. Nem összekeverendő az USA jegybankjával. Nagyjából 1932-től 1996-ig gyártottak fényképezőgépeket Ukrajnában, amelyek mind egy Leica utánzatból „fejlődtek” ki.

Az elmúlt két évben kiolvastam az egész internetet, hogy megtudjam milyen kapcsolat volt a Leica és a FED között a kezdetekben, de nem találtam semmilyen határozott egyértelmű megfogalmazást.

Ellentmondásos konteók és megmondó blogbejegyzések vannak rengetegen, de hiteles, objektív forrás egy darab se.

Korábban úgy ítélem meg, hogy ennek a termékcsoportnak a megszületése egy igazi pofátlan „kínai” stílusú „koppintás”. A Szovjetunió nem akart az ősellenség Németországból vásárolni divatos fényképezőgépeket, hát fogták és gyártottak maguknak ugyanolyanokat.

Miután tucatnyi angol, német és orosz weboldalt is átnéztem, ebben a pillanatban (2020 ősz) majdnem biztos vagyok benne, hogy a Leitz-cel kötött licenc szerződés alapján indult el a szovjet gyártás. (hasonlóan módon a Fiat-Lada történethez)

További bizarr jellemzője a történetnek, hogy a harkovi gyár tulajdonképpen árva gyereket dolgoztató rabszolga üzem volt. Ennek ismeretében megdöbbentő, hogy némelyik darab FED 1-es szinte Leica minőségűre sikerült. Fontos megjegyeznem, hogy 1-1 konkrét darabra gondolok, nem szériákra. Az egész szovjet kamera gyártásra jellemző (talán az egész szovjet iparra is) a rendkívül hullámzó minőség. Általában elég silány minden, ami ott készült, de mindenki ismer valakit, akinek az ezerkettes ladája jobb volt, mint a korabeli 316-os BMW.

A termékvonal „fejlődése” egészen egyedi volt. Az első széria gyakorlatilag azonos volt a német slágertermékkel, így az a saját korában kompakt méretűnek és ergonomikusnak számított. A későbbi fejlesztéseket egyszerűen „rápakolták” az eredeti darabra. 

Így a váz legnagyobb magassága a kezdetektől a negyedik szériáig 67 mm-ről 95 mm-re emelkedett. Emellett természetesen szélesebb, vastagabb és nehezebb is lett.

Az objektívek is érdekes evolúciót követtek. Kezdetben külsőleg az ős Elmar-ra hasonlítottak, de az optikai dizájn mindvégig Tessar rendszerű volt. A csatlakozás végig M39 maradt.

Pár gondolat az egyes termékgenerációkról.

FED 1

Ez a modell nyilvánvalóan a Leica II-es utánzata. Ebből adódóan néha „Fedka” néven is szokták ezt a szériát becézgetni. Alig 18 hónappal a német eredeti megjelenése után debütált és több mint 20 évig, egészen 1955-ig készült, összesen kb. 720 ezer darab. Azonos megjelenésű Zorki kamerák is készültek 1947 és 56 között Krasznogorszkban. Erről az időszakról már írtam korábban pár sort.

Az én példányom egy PE320 jelű, késői szériából származik 1954-ből, erről a darabról és a vele szerzett tapasztalatokról részletesen írtam ebben a posztban: link.

A váznak csak az alja levehető itt kell a filmet is befűzni (nem egyszerű). Az objektív összecsukható f3.5-ös. A távmérő és a kereső még külön van választva. Az egész gép a 20-as, 30-as évek technikáját idézi.

FED 2

Úgy tűnik, hogy az ötvenes évek közepére a szovjetek ráuntak a Leica utánzásra és egy egészen eredeti új készüléket fejlesztettek. Ami azonnal feltűnik: a távmérő bázistávolságának másfélszeresére növekedése. Talán ebben annak is szerepe lehetett, hogy ez idő tájt 500 km-rel nyugatabbra nagy sikerrel gyártották Kiev néven az egykori Contax-okat. Ezeknek pedig híresen pontos, hatalmas bázistávolságú távmérője volt. Lehetséges, hogy gazdasági verseny volt a kommunista diktatúrában? A távmérő már egybeépítésre került a keresővel, amely sokkal nagyobb, mint az előző generációnál.

A FED 2-nek már nemcsak az alja nyílik, hanem az egész hátlapot le lehet venni. Így lényegesen könnyebb a film befűzése. Ebben a szériában 1959-től már megjelenik az késleltetett önkioldó óramű és a modernebb Industar 26-os lencse. Ez az objektív már f2,8-as fényerővel rendelkezik és önálló szovjet fejlesztés.

A filmtovábbítás és visszacsévélés kezelői kicsit megnőttek, de továbbra is tekerőgombok.

A FED kamerák általában olcsónak számítottak, főleg ha az otthoni rivális Zorkij-jal hasonlítjuk össze. Ennek okairól itt írtam korábban.

Az olcsóság persze nagyon szeszélyes jelenség és fogalom. A neten fellelhető egy 1961-es Dixons újság hirdetés amelyben "csak" 24 angol font az ára. Ez 2023-ben egy kalkulátor alapján bőven 600 Font feletti vásárlóértéket képvisel. 

Érdekes a hirdetés szövege is: "Az országból, amely egy embert 17-szer körbeküldött a Föld körül"

Ez nyilvánvalóan German Tyitov 1961. augusztus 6.-i űrrepülésére utal. 

 

Ez a sorozat különböző változatokban egészen 1970-ig készült. Összesen több mint másfélmillió darab.

FED 3

Esztétikai szempontból számomra ez a típus a teljes szovjet rangefinder választék csúcsa. Elegáns letisztult forma. Szolid gravírozott feliratok, arányos felépítés, csupa fém kezelőfelület. Szépen elhelyezett illesztések és csavarok. Már-már wetzlari magasságokat ostromol a dizájn.

A filmtovábbítás és a zárfelhúzás kapott egy modern kart a korábbi tekerőgomb helyett. Ezek a változatok 1966-tól készültek kb. 1980-ig, kb. 2 millió darab. A későbbi darabok már a kicsi (1/4”) állványcsatlakozó menettel jönnek forgalomba.

Az újfajta zár már több „lassú” záridőt is tud (1s-1/15s), de az ezekhez tartozó mechanika helyigénye miatt a távmérő bázistávolsága visszacsökken 40 mm-re.

Megjelenik az Industar LD61-es „radioaktív” obi. A lencsék üvegébe lantán adalék kerül, ami egyesek szerint radioaktív, de nem az. Viszont egy egész tűrhető tulajdonságokkal rendelkező bevonatos lencserendszer tömör alumínium házban. 

FED 4

Van egy vlogger, aki szerint a FED4 a legjobb szovjet távmérős gép. Ez talán elég meggondolatlan kijelentés, hiszen ebbe a halmazba beletartozik a Contax utánzat Kiev is. Mindenesetre százezrek használták elégedetten a hatvanas évektől évtizedeken át. A mi családunknak is ez volt az első számú emlékrögzítője a 90-es évekig. Van egy sajátos szaga (vagy illata) a váznak, amiről azonnal a korai gyermekkorom jut eszembe. Nehéz megállapítani, hogy mi az illat forrása, talán a műbőr tok, a fém alkatrészek vagy a kenő- és felületkezelő-anyagok, vagy ezek mind együtt, de olyan jellegzetes, hogy bármikor szag alapján meg tudom különböztetni a többi „nem-Fed” kamerától.  

A legfontosabb különbség a hármas típushoz képest a szelénes fénymérő, amely 20-40 évvel a gyártása után minimum pontatlan, de általában alig működik. Érdekesség még a váz oldalába rakott film visszatekerő tárcsa.

1964-től 1980-ig gyártották. Az elődjéből és az utódjából is jóval több készült. 

FED 5

forrás: sovietcams.com

Az utolsó széria. 1977 és 1990 között készült. Ez a darab nekem már túl műanyag és fantáziátlan. Van ugyan némi fejlődés a négyeshez képest (pl. elektromos csatlakozó a vakupapucsban), de érezhető, hogy ez már a hanyatló birodalom terméke. Tökéletesen illusztrálja ezt a helyzetet a HBO Csernobil című sorozatának egyik jelenete, ahol a katasztrófa közelébe vezényelt katonák egyike egy FED ötössel fotózza a társait.   

A FED 5 után még készült néhány rettenetes szörnyszülött, de ezeket talán jobb lenne eltitkolni.

1996 február 28.-án készült el az utolsó fényképezőgép. 62 év alatt több mint 8 millió darab FED került ki a harkovi gyárból. A szocialista termelés észszerűtlenségére jellemző, hogy még 20 évvel a gyártás leállása után is lehet „zsír új” bontatlan darabokat rendelni másodkézből.