Mattüveg pótlás síkfilmes géphez

 

Pár hónapja vettem egy Voigtländer VAG 6,5x9-es formátumú síkfilmes gépet. 

Bár ez a méret éppen csak meghaladja a középformátumnak számító 6x9 cm-t, a kamera felépítése a nagyformátumú gépeket idézi. Ennek egyik jellegzetessége a mattüveg kereső. A mattüveg ugyanabban a síkban helyezkedik el, ahová később a film kerül. A mattüveg tokja hasonló, mint a filmkazetta, de a hátoldalán van egy ajtó, amely nyitott állapotban árnyékolóként használható.

A zárat „T” állásban kinyitva az objektív a mattüvegre vetíti a képet, amelynek az élességét és a képkivágását is ellenőrizni lehet.

A mattüveg felületén található milliónyi apró egyenetlenségben láthatóvá válik a kép, mint füstben a lézer.

Érdemes a legnagyobb blendenyílást használni, így viszonylag fényes képet kapunk és ilyenkor a legkisebb a mélységélesség. Ha itt megvan a fókusz és exponálás előtt rekeszelünk, biztosan éles képet kapunk.

A mattüvegen oldalcserélt és fejre-fordított képet látunk, rutin kell a használatához.

Az én gépemnek ráadásul rommá tört a mattüvege. Bár még így is használható volt, úgy döntöttem megcsinálom.

Az eredeti üveg nyilván kuka, újat kell készíteni. Az első probléma, amibe belefutottam: a megfelelő vastagságú alapanyag beszerzése.

Ha ma bemegyek egy üvegeshez ott 2 mm-nél vékonyabb anyagot nem találni, az eredeti üveg pedig kb. 1,6 mm vastag. Maga a nyílás ahová be kellene csúsztatni biztosan nem éri el az 1,9 mm-t sem.  

Átnéztem az otthoni készleteket (kiselejtezett ablak, akvárium stb.), de elsőre nem találtam megfelelőt. Majd eszembe jutott, hogy az egyik fiókban van néhány használaton kívüli képkeret.

Ezekben az olcsó (talán Ikeás?) 9x13-as képkeretekben pont olyan vékony (1,7 mm) üveg van, ami belefér az Avus tartójába.

Mindössze csak méretre kell vágni. Itt ismét nem várt akadályokba ütköztem. 

A görgős üvegvágó segítségével nem igazán sikerült a megfelelő helyen eltörnöm az üveglapot. Számos „tutorial” videót végignéztem és elvileg szakszerűen végeztem a műveleteket. Valószínűleg az ilyen vékony üveghez más módszert kellene alkalmazni. Miután sikerült nagyjából megfelelő méretű darabot kitörni, egy kombinált fogóval faragtam le még egy marék szilánkot. 

Ez az igényes munkafolyamat szükségszerűen vezetett oda, hogy az oldalszélességben 1-2 milliméteres hibák alakultak ki. Azaz ennyivel szélesebb lett az üveg egy rövid szakaszon. Végső kétségbeesésemben fogtam az üveglapot és alaposan kipárnázva egy satuba fogtam, majd egy sarokköszörűvel és csiszolókoronggal leköszörültem a többletet. Lássatok csodát! Ahelyett, hogy ripityára tört volna, egész pofás lett.

Az egyik oldalt hosszabbra hagytam, mert az előző üveg túl rövid volt (valószínűleg már ez is egy barkács pótlás volt)

Ezen felbuzdulva 80-as és 100-as csiszolópapírral szépen eldolgoztam a széleit és a sarkokat.

Jöhet a „mattítás”.   

A különböző szakirodalmi források (Youtube, Facebook) szilícium-karbid (SIC) 600-as csiszolóport ajánlanak. Egy darabig próbáltam szerezni, de azután győzött a lustaság és a kényelem. Volt otthon 600-as és 1000-es nedves csiszolópapír.

Lefektettem az üveglapot egy tiszta rongyra és cseppentettem rá pár csepp vizet. A csiszolópapírt egy nagyobb radír köré hajtogattam és körkörös mozdulatokkal súroltam kb. 8-10 percig a 600-assal, majd az ezressel is. Közben párszor lemostam a keletkező iszapot az üveglapról és a papírról.

A végeredmény nagyon klassz lett. 

Sokkal világosabb és tisztább képet ad, mint az eredeti.

Síkfilm helyett fotópapírt tettem a kazettákba. Azaz papírnegatívot használtam. A teszt jól sikerült. Elég körülményes a használata, de tű-pontosan meg lehet találni az éles tartományt.