Értelmetlenül jó minőségű, fényerős lencse egy filléres gépen - Kodak Retina S2

 A Kodak valószínűleg a legnagyobb monstrum a fotográfia történelmében. Megszámlálhatatlan szabadalom, termék és szolgáltatás kötődik a brand-hez. Magyarországon a korombeliek elsősorban a felvételi anyagokra asszociálnak, ha elolvassák ezt az öt betűt: K O D A K. Ezzel a névvel ért véget a szocreál színes filmek uralma és örökre belénk égtek a rendszerváltás utáni reklámok. Pedig rengeteg fajta fényképezőgépet is gyártottak az elmúlt 140 évben. Csak a kisfilmes (135) kategóriában kb. 70 féle kamerát dobtak piacra. Például 1966 és 69 között ezt a Retina S2-t.

Nyugat-Németországban készült precíz kivitelezésű, de fapados darab. 

Felűlről lefele megvizsgálva a szerkezetet, először az tűnik fel, hogy van rajta "flashcube" típusú villanófénynek is csatlakozó felület, de a kereső felett már ott a közép-érintkezős vakupapucs is. Furcsa kombináció. Az egyik a háború előtti technika utolsó felvillanása (szó szerint), a másik már a 70-es éveket idézi. A fénymérő 50 év után is működik, de nem sokat segít. A kereső szép és világos. Az elhelyezése praktikus, kicsi a parallaxis hiba.

A felhúzókar végzi a visszatekerést is, a váz bal oldalán van a váltókapcsoló. A korabeli nyugati és japán gépekhez hasonlóan az exponálás csak filmmel működik.

Maga az egész váz kellemes megjelenésű, szépen kidolgozott, masszívan összerakott darab, de az objektívgyűrűn már jól látható, hogy egy belépőszintű gépről van szó. Sok a műanyag elem, semmi elegancia. Érdemes összehasonlítani a Vitomatic-kal. A "B"-n kívül, mindössze 4 fajta záridőt lehet választani. A blende is elég primitív, 4 lamella nyílik és záródik fokozatmentesen egy furcsa működésű gyűrű segítségével. A távolság állító gyűrű nehezen mozog és rövid utat jár be. A távolságot rosszul saccolókat néhány rajz is segíti.

Ezek után érthetetlen ellentét az objektív üvege. Scneider-Kreuznach Reomar f:2,8/45 mm

A Schneider Kreuznach 1913 óta működő, világszerte elismert csúcsminőségű gyártó. Az elmúlt 110 évben több, mint 14 millió optikát készítettek, sokszor olyan "csúcs" gyártóknak, mint az ALPA vagy a Linhof. Mondjuk a Reomar egy nagyon egyszerű háromtagú objektív (ragasztott elemek nélkül). Hasonló a Voigtländer Lanthar*-hoz vagy az Agfa Agnar-hoz, tulajdonképpen egy modern Cooke triplet. Kimondottan olcsó termék, de nem mindegy, hogy Leningrádban vagy Bad Kreuznach-ban csiszolják. Éles, pontos, szép rajzú és fényerős. 

Sose fogom megérteni, hogy egy távmérő nélküli géphez, miért raknak f2.8-as objektívet. Képtelenség kihasználni. Egy tipikus "potré-helyzetben", teljesen nyitott rekesznél kb. 30-40cm mély az éles tartomány. Ezt saccolással beállítani ezen a gépen - teljesen lehetetlen. Max. véletlenül sikerülhet. Szerencsére lehet rekeszelve is használni - és bizony ebben az esetben nincs okunk panaszkodni.

legolcsóbb film, legolcsóbb hívás és scan

A következő 2 képet egy 10 éves gyerek készítette, miután röviden elmagyaráztam neki a működést.

FF filmmel is kipróbáltam, de az otthoni szkennerem nem igazán optimális kisfilmre. Egy mintaképet azért idebiggyesztek. 

Szóval ez volt a nyugat-németek belépőszintű "viewfindere". Olyasmi, mint nekünk a Smena. Gondolkodtam rajta, hogy a címkék közé beírjam-e a "lesajnált" szót, de végül nem tettem. Vannak hátrányai és korlátai, de ha valaki kipróbálja hamar észre fogja venni, hogy nem valami szovjet vagy kínai krumpli van a kezében. Néha egészen olcsón le lehet rá csapni és garantáltan jobb képeket fog készíteni, mint a keleti blokk hasonló kategóriájú kamerái.

*nem azonos az APO-Lanthar-ral, ami egy prémium kategóriás lencserendszer