Carena DF-300 – gyöngy a sárból

 A legtöbb hobbi-fotósnak megvan a maga „felfedezettje”. Ezzel nem a modellekre gondolok, hanem olyan olcsóbb, lesajnált fényképezőgépekre, amelyekhez a státuszukhoz képest kellemes élmények és jó fotók tartoznak. Az én felfedezésem ez a kínai csoda : )

Kicsit ellentmondásos készülék, mivel gyakorlatilag „noname”. A Carena brand a német Photo Porst kereskedő saját házi márkája, amit sokféle termékre rácímkéztek. Rengeteg olcsó kompakt kamera is viselte ezt a nevet, így nem sóvárognak a gyűjtők tömegei az ilyen feliratú cikkekért. A DF-300 a Seagull gyárában készült ugyanazokból az alkatrészekből, ugyanazon a gyártósoron mint a Minolta X-300. A márkajelzés kivételével gyakorlatilag azonos termékről beszélünk, és ez a tény talán meg is magyarázza a meglepően magas minőséget. Annyira nem választották szét a két gyártmányt, hogy még a típus megjelölés betűtípusa is azonos. 

Egyedül az objektív felett, két csavarral rögzített márkajelző tábla különböző. 

Alapvetően nem szeretem a kínai termékeket, de ez készülék teljesen „japán” benyomást kelt. Minden porcikája finoman megmunkált és megfelelően méretezett. Erre bizonyíték az is, hogy 27 év után is tökéletesen működik.

Mind a műszaki fejlettsége, mind a dizájnja tipikus átmeneti szint a 70-es, 80-as évek technokrata szemlélete és a 90-es években kibontakozó ergonomikus és agyonelektronizált irányvonala között.

Ehhez már kell elem (2x LR44), és van benne fénymérő, de semmi sincs túlbonyolítva. Az egyetlen modern elektronikus fejlesztés, ami helyet kapott az automata záridő választás, amit a 90-es években egyfajta csodaként éltem meg. Egy fotó elkészítését másodpercekkel rövidítette le ez a technika.

Ha a témához a rekeszt már kiválasztottam, csak az élességet kellett beállítani és már lehetett is exponálni. A gép megmérte a fényt és beállította a megfelelő záridőt. Természetesen ezt a funkciót nem kötelező használni. Ha manuálisan választunk ki egy záridőt, akkor a keresőbe tekintve a jobb oldalon láthatjuk, hogy az egyezik-e a fénymérő által ajánlottal. Piros világító csíkok mozognak fel-le B-től 1/1000-ig. 

Tulajdonképpen ezt a gépet is apukámtól örököltem. Ő választotta ki, ő fizette és ő engedte, hogy használjam. 

Apukám "szelfije" 1994-ből. Papírszken

Németországban dolgozott és valószínűleg megunta az akkor már kb. 25 éve használt FED 4-et. Volt még a családban egy Alfo „márkájú” kompakt krumpli, amit a zsebpénzemből vettem egy németországi kirándulás alkalmával. Borzasztó képeket készített. Teljesen érthető, hogy apám 45 éves kora körül úgy érezte ideje megvenni végre az első SLR-t.  

1993-ban kerek 300 makiba került a „gyári” 1.8-as 50mm-es obival és további 140-170 német márkáért egy Exakta 30-70-es kiegészítő objektívet is választhattunk hozzá.

Jelenleg egy használt vázat 50 és 100 euró között lehet venni, de nincs gigantikus kínálat. Az „eredeti” Minolta feliratú változatból sokkal több van és alig valamivel drágább, ami végülis logikus, hiszen technikailag nincs különbség a két készülék között. Nem ez volt az egyetlen klón, ami ezen a soron készült. Centon, Soligor, Revue, Zenit stb. - minimum 15 néven gyártották az X-300-ast. Kicsit hasonlít a termék története a Tougodo-Rolleicord esetre. 

Az alapobjektívről szinte semmi infót sem találtam. Az én személyes tapasztalatom, hogy itt már markáns minőségi különbségeket lehet felfedezni a japán objektívekhez képest. Pl. a fókuszgyűrű pont úgy szorult, mint a Helios-nál, de azt jobban helyre tudtam hozni. Digitális vázra még nem raktam fel, így nem tudom pontosan megítélni mennyire éles, de filmmel tesztelve nyitott blendénél elég gyenge. Az alábbi képek egy 14 éve lejárt Fuji diára készültek, de a tökéletlen megjelenésért elsősorban az obi felelős. 

Hiába az 1.8 fényerő, nem érdemes használni. Tekerednek a szélek, maszatos, életlen szinte mindenütt. Ha van is rajta bevonat, nem sokat ér.

A kiegészítő Exakta alapzoom viszont vajpuha, tűéles és sokoldalúan használható. Számos országot megjárt velem és sok fotót készítettünk „együtt”. Kb. 9 évig volt nálam szolgálatban. 

Aknamező Boszniában

Kalifornia 1998

Nevada 1998

1996 Spanyolország - ez egy kakukktojás, mert a képet a későbbi feleségem csinálta a Chinon-nal. A Carena a vézna csávó nyakában van

Az, hogy én romantikus elfogultságból kedvelem ezt a gépet az egy egyéni vélemény, ami csak nekem számít. Ami sokkal figyelemreméltóbb, hogy az eredeti Minolta 1984-es megjelenése után 33 évvel még biztosan gyártották egy-két „klónját”. Sajnos amikor ezeket a sorokat írom, már valószínűleg véget ért ez a sikerszéria, de legyártott sokszázezer váz még évtizedekig alkalmas lesz arra, hogy analóg fotósosat játszunk.