Voigtländer Bessa RF - megfizethető legenda

Sokféle legendás, népszerű fényképezőgép van a világon. Ezek némelyike annyira keresett, hogy az átlagember számára teljesen megfizethetetlen (pl. Leica vagy Hasselblad).

Számomra a Voigtländer Bessa RF egy igazi legenda. A fotográfia történelmének legrégebbi márkaneve, 6x9-es távmérős szerkezet, olyan lencsével és zárszerkezettel, amelyet még ma is lehet - és érdemes is - használni.

Bár ma már egy átlagos okostelefonba olyan digitális kamera kerül, amilyet az ezredfordulón még önálló célgépként se tudtunk elképzelni - így talán egy 70-80 éves fényképezőgép esetén nincs értelme használati értékről beszélni.

Lehet azonban dísztárgy, műkincs vagy hobbieszköz. A Voigtländer Bessa RF mindhárom kategóriában előkelő pozíciót foglalhat el.

Amennyiben dísztárgyként tekintek rá, hamar feltűnik a korához képest letisztult formája. Összecsukva kompakt, zsebbe simuló, szinte csak a filmtovábbító gomb akad bele a drapériába, ha nem vigyázunk.

Kinyitva elegáns, feltűnő németes precizitást és technokrata megjelenést sugároz. A sok fekete bőr kihangsúlyozza a minőségi krómozást, amely még 70 év után is tükörként csillog. Az exponálógomb csukott állapotban besüllyed a tokba, nyitott kihuzatnál viszont ergonomikusan nyújtja magát a bal mutatóujjunkhoz. Minden porcikája gondosan méretezett és megmunkált.

Gyűjteményi darabok esetén a legfontosabb tényező a ritkaság. Szerencsére a műgyűjtők még nem fedezték fel maguknak, de ez a kamera bizony ritka. Az összes változatból mindössze 60.000 darab készült. 4 fajta objektívvel lehetett megvásárolni, a legolcsóbb kivitel a Helomar, a legdrágább a Heliar és a Color Heliar volt. Utóbbi már igazi méregdrága relikvia, nagyon ritkán lehet vele találkozni.

A középkategóriát a Skopar képviseli, ami a Voigtländer Tessar rendszerű lencséje. 

Ez a kamera a Voigtländer "aranykorszakában" készült. Maga a "Bessa" típus megjelölés elég tág kategória. 1929-től 56-ig közel 600.000 darab ilyen nevű középformátumú fényképezőgép készült Braunschweig-ben, de a 6x9-es távmérős változat egy külön kaszt. Ez volt a csúcsmodell, ami RF néven 1936-tól 51-ig készült, majd néhány módosítással továbbfejlesztve -Bessa II néven- 1950 és 56 között további 34.500 darabot készítettek. Kezdetben a német belpiacra Bessa E néven is szállították, ami a távmérő német nevére (Entfenrungsmesser) utal.

Amikor ezeket a sorokat írom (2022 tavasz) viszonylag könnyen be lehet szerezni 200 Euro körül egy Bessa RF-et. Biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva sokkal drágább lesz.

Ami az árakat illeti 1940-ben Magyarországon a Skopar változat 324 Pengőbe került, ami akkoriban egy átlagos munkás 3 havi bérének felelt meg. A három különböző objektívvel szerelt változat között mindössze 11-12%-os árlépcsők voltak. Ma jóval nagyobb árkülönbségek tapasztalhatók. 

"Hatschek és Farkas" katalógus 1940-ből

Érdekes azt is megfigyelni, hogy kb. 80-100 tekercs rollfim ára felelt meg egy átlagos havi munkásbérnek, amely összegek ma is hasonlóan aránylanak egymáshoz.

A kínálatot folyamatosan csökkenti, hogy van néhány elem, amelyet könnyen tönkre lehet tenni. A harmonika kihuzat, akár állásában megsemmisülhet, ha nem megfelelően van tárolva, de a fókusz állító rudazat a legérzékenyebb. Ha a fakezű felhasználó rosszul csukja össze, vagy leejti és elhajlik, szinte lehetetlen rendbe hozni. Sajnos az olcsón kínált darabok általában ettől a problémától szenvednek.

Régóta vágytam erre a típusra és azzal a céllal vettem meg, hogy használjam is. Így egyszerre volt nagy öröm és kicsit később csalódás, amikor az E-bay-en vásárolt csomag megérkezett Franciaországból. A gondosan kibélelt dobozban egy gyönyörű állapotú gyári bőr tok volt, abban pedig egy épségben megőrzött Bessa RF. 

minimális por a lencsék között

teljesen karcmentes frontüveg

A zárszerkezet

A gép sérülésmentes és tiszta volt, de 80 év alatt a zár apró alkatrészei közé belopakodott a finom por ami szépen összekeveredett a besűrűsödött kenőanyagokkal. Ennek köszönhetően a zárszerkezet pontatlanná vált, az 1/25-nél lassabb záridők pedig szinte egyáltalán nem működtek. Ezeket külön óramű számolja, ami pont olyan bonyolult és finom szerkezet, mint egy mechanikus karóra. A karórákkal ellentétben viszont ezek sajnos nem hermetikusan zárt szerkezetek és 7-8 évtized alatt túl sok port tudnak begyűjteni. Ez egy teljesen átlagos szituáció, szinte minden ilyen korú gépnél erre kell számítani. Mivel a gép gyönyörű volt (most is az) és az én szememben nagyon értékes, meg sem próbáltam saját kezűleg kitisztítani. Rábíztam egy elismert szakemberre a távmérő kalibrálásával együtt. Ez utóbbi nem sikerült elsőre, sőt harmadikra sem, de ez nem biztos, hogy a szakember hibája. Erről kicsit lentebb írok még. 

A zár viszont tökéletes lett. A 30-as, 40-es években a hétköznapi középformátumú gépekben általában 1/125 sec volt a "gyors" záridő. Ehhez képest ezen a gépen a másodperc 400-ad részére is ki lehetett nyitni az amúgy nagyon megbízható és pontos Compur-Rapid központi zárat. Ezt "bravúrt" egy ötletes trükkel oldották meg: az 1/200-adnak egy segédrugó nyújt többlet energiát és gyorsítja a duplájára. Ezt a kiválasztó tárcsa tekerésénél lehet is érezni. A 9 féle záridő se volt akkoriban hétköznapinak nevezhető. Vakuszinkron nincsen, de van időzítő, ami meglepően jól működik. Az objektív tetején (vagy jobb kezünk felé, ha fektetve van a váz) van egy kis kerek gomb. Ezt hátra kell húzni, és így a felhúzókart továbbtolva kb. 1 cm-rel, megfeszítjük a visszaszámláló óraszerkezetét.

 

Most már a "lassú" idők is szépen működnek - 1/5 sec

Arra figyelni kell, hogy a filmtovábbítás és a zárfelhúzás között nincs kapcsolat. Azaz dupla expó ellen nem védett - minden felvétel után tovább kell tekerni a filmet. Ezt persze úgy is fel lehet fogni, hogy lehet kísérletezni és művészkedni a kettős vagy többszörös exponálásokkal. 

A kereső és a távmérő

A távmérő kalibrálásával -ahogy említettem- volt némi gond. Az élességállítást, a gép baloldalának tetején lévő tárcsa forgatásával végezzük. Ez egy összetett mechanikán keresztül mozgatja előre és hátra az objektívet. Ezzel párhuzamosan add visszajelzést az osztott képes távmérő. Az erőátvitel első alkatrésze egy "csigakerék" az állítótárcsa alatt. A szakember szerint ennek az alkatrésznek a hibája  miatt nem lehetett úgy beállítani, hogy a skála minden tartományában pontos legyen. Ha úgy volt beállítva, hogy a végtelen éles legyen, akkor a közeli tartományok lettek homályosak és fordítva. Még azzal is kísérleteztünk, hogy egy donor vázból kivettük ezt a spéci tárcsát, de azzal is ugyanebbe a hibajelenségbe futottunk bele. Ezen a ponton azért felmerült bennem a gyanú, hogy talán máshol kellene keresni a hibát, de végül abban maradtunk, hogy a közeli célpontokra "optimalizáljuk" a távmérőt.

A "mester" szerint a jelölt helyen van a disznóság 

Háromszor járta meg az utat az öreg Bessa köztem és a szerviz között. Az egyik alkalommal ráadásul pár hétre a Foxpost automata is elnyelte a csomagot. Volt nagy izgalom, de nagyon korrektül kezelték a válsághelyzetet. A végeredmény első hangzásra "kompromisszumos", a valóságban teljesen jól használható. Kb. 6-7 méterig nagyon pontos a távmérő, utána már kezd elmászni, de tájképeknél úgysem használunk nyitott rekeszt. Ha van is pontatlanság f 11-nél és felette már annyira széles a mélységélesség, hogy nem igazán számít. 

Ezzel ellentétben viszont a parallaxis hiba nagyon zavaró. Mint minden távmérős gépnél - a Bessa RF esetében is - a keresőben nem pontosan azt látjuk, mint ami a filmsíkra vetül. Hiszen a objektív optikai  tengelye nem azonos a kereső tengelyével. Minél közelebb van célpont, annál nagyobb az eltérés a keresőben látott és objektív által vetített kép kivágása között. Az ember megpróbálja ösztönösen korrigálni, de ez nem mindig sikerül.

ha nem is szerettem volna a kép közepébe ültetni a kutyát - biztos nem így akartam

Az objektív

A Skopar a Voigtländer Tessar rendszerű objektívje. Nem tartozik a különleges vagy az agyondicsért üvegek közé, mint pl. a Heliar vagy a kisfilmeseknél az Ultron, de ez nem jelenti azt, hogy gyenge lenne - sőt! Talán nem véletlen, hogy a Tessar felépítés évtizedeken keresztül a leggyakrabban alkalmazott lencserendszer volt. Tökéletesen kiforrott, megbízható, minimális aberrációkkal. Nem kivétel ez alól a braunschweigi változat sem. Az internetes amatőr tesztek alapján a Bessa RF-hez tartozó Skopar feloldóképessége max. 20 vonalpár/mm - ami mai szemmel nézve megmosolyogtató. 

Az előítéletek miatt nem voltak nagy elvárásaim. Egyik alkalommal aztán beleraktam egy Fuji Pro 400 H-t, és emiatt kénytelen voltam egy profi laborba elvinni. Ha már ott van, a szkennelést is rájuk bíztam. Na itt jött a pofára esés - pozitív előjellel! 

A kép szélessége 5000 pixel a negatívé pedig 56mm, azaz ha minden pixel elkülönülten látszódik, az kb. 45 vonalpár/mm. Azt nem lehet állítani, hogy minden egyes képpontot meglehet számolni, de biztos, hogy több, mint a fele nem mosódik el. Annak ellenére, hogy ez a kép közepes fényviszonyok mellett terepen készült (kézből)

Ha valaki nem hiszi, lehet ellenőrizni ezen a kb. 800 pixel szélességű kivágáson. A felső képen piros kerettel jelölve.

látható egy pici bemozdulás, ha erősen belenagyítok

Ez nyilván nem egy tudományos - sőt, még csak nem is szakszerű - vélemény, de röviden összefoglalva: a Skopar felbontása nagyon jó és még 2022-ben is versenyképes, hiszen ezek a képek 37 megapixelesnek felelnek meg.

A lencsék bevonatmentesek ezért igyekeztem elkerülni az ellenfényt, de az így is kiderült, hogy kevésbé hajlamos a becsillanásokra, mint az évtizedekkel fiatalabb szovjet gyártmányok.

Fuji Pro 400 h

A színek csodálatosak, pedig ezeket a lencséket még elsősorban a fekete-fehér filmekhez optimalizálták. Ez abból is jól látszódik, hogy gyárilag rá van szerelve egy sárga szín-szűrő.

Ez a praktikus kiegészítő erős napsütésben csökkenti a kék fényt hatását a ff felvételi anyagon, így végül természetesebb lesz majd a fotó látványvilága.

A személyes véleményem és ajánlásom, hogy érdemes ezt a gépet közeli célpontokra nyitott rekesszel használni. Pl. egész alakos portré, esetleg járművek néhány méterről.

Ilyenkor mutatja meg a sajátos képi világát a 6x9-es negatív és az f3.5-ös fényerő.

Nagyon megkedveltem ezt a masszív német "folder"-t. Biztosan sokat fogom még használni, de ahogy haladunk előre az időben egyre jobban fogom félteni is.  

Update 2022.09.12

Néhány további színes teszt kép: link