Színes negatív és a 30-as évek középformátumú technikája

A múlt hónapban volt egy kis családi nyaralás, ahová 4 fényképezőgépet is elvittem. Sok érdekes kompozíció keletkezett, jól szórakoztunk, valószínűleg fogok még írni ezekről később.

Ebben a posztban azt szeretném megmutatni, milyen az, amikor a modern C-41-es emulziót belerakjuk egy közel 90 éves kamerába és erdei tájképeket próbálunk lőni. 

Kb. 2 hónapja írtam egy hosszabbat a Voigtländer Bessa RF-ről. Egy csodás 6x9-es távmérős a XX. század első feléből. Fénymérő nincs, és a lencse se kapott bevonatot. Elsőre elég nagy pazarlásnak tűnik színes filmmel használni. 

Két színes tekercset vittem magammal. Egy Kodak Ektar-t és egy Fujifilm Pro 400H. Mind a kettőt a Fotólogus laborálta és szkennelte. 

Először a Fuji került a gépbe. Sajnos ennek a negatívnak a gyártása tavaly év végén megszűnt, de szerencsére még elég sok készlet elérhető szerte a világon. 

125 vonalpár/mm felbontású, napfényre és portéra optimalizált nyersanyag. Különlegessége, hogy a tipikus színes negatív 3 fényérzékeny rétegével szemben (vörös-zöld-kék) a Pro400H tartalmaz egy negyedik réteget is. Sokan kiemelik (főleg az egykori gyártó), hogy egyedülálló módon adja vissza a térhatás élményét.

Lássunk néhány "mintaképet" a Pro 400H-val. 

naplemente előtt nemsokkal

Van egy kis "tompaság" a képeken, ez részben az elavult objektívnek és a fényviszonyoknak is köszönhető. Digitálisan rendbe lehetne hozni, de az nem ennek a blognak a témája. 

A túl sok zöld állítólag a szkenner tökéletlen beállítása, ezt is lehetne 1 perc alatt korrigálni, de szándékosan így hagytam.

Kodak EKTAR 100 - állítólag ez a legnagyobb felbontású színes negatív a világon. Ez valószínűleg igaz, de ez sajnos manapság ez már nem olyan nagy dicsőség, mivel mindössze csak két gyártó maradt talpon. Ettől persze az Ektar tényleg egy szenzációs film és ebben a méretben szinte lehetetlen kihasználni a képességeit. Nem sok tényszerű adatot találtam a felbontásról, de egy amatőr műkedvelő 154 lp/mm-t mért. 

Ajánlják tájképekhez, természetfotókhoz, termékfotókhoz, inkább napfényre optimalizált. Portéra se tilos használni, de arra van a Kodaknak külön filmcsaládja a Portra.  

filmcsere : )

ez is "el lett lőve"

Alább néhány kép a Mátrából:

valószínűleg ennél a képnél sikerült legjobban eltalálni az expót.

Úgy általánosságban van egy kis zöld bukéja a legtöbb képnek. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy ez lencse, a labor, vagy a szken hibája-e? Amúgy könnyen korrigálható. 

Az is egyértelmű, hogy az öreg lencsék nem szeretik a vibrálóan erős UV sugárzást és a sok pára a levegőben se segített.

Viszont közepes fényviszonyok mellett - ha jól mértünk - csodálatos látványvilágot kapunk, jó dinamikával, szűk mélységélességgel.

Emellett újra megerősítést nyert az a korábbi véleményem, hogy a Voigtländer Bessa RF elsősorban 2-10 méteres modell távolsággal használva a "legerősebb". Tehát inkább egy egész alakos potré vagy esetleg egy épülethomlokzat, mint egy tájkép.   

A végére egy összehasonlítás. Azonos időben, azonos szögből, azonos képkivágással készült felvételek.

Felül Iphone 11, alul Voigtländer Bessa RF Ektar filmre