Ultron kora - Voigtländer Vitomatic IIIb

Tavaly decemberben nem tudtam ellenállni és egy aukcióban megvettem életem eddigi legdrágább analóg fényképezőgépét. 


Az utolsó „full-extrás” távmérős Voigtländer, amely elem nélkül működik. A Vitomatic IIIb.

Az ár relatív. Manapság az ember biztosan nem a használati értéke miatt költ jelentősebb összeget egy 60 éves fényképezőgépre. Amennyiben műtárgyként tekintünk egy gépre, akkor – mint minden gyűjtői relikvia esetében – a ritkaság válik a legfontosabb tulajdonsággá.


Ebből a kis ékszerdobozból mindössze 17200 darabot gyártottak (1964 és 66 között). 

Hogy ez mennyire kevés, azt jól illusztrálja, hogy a körülrajongott Leica M2-ből 82 ezer darab készült az M3-ból pedig 220 ezer, azaz több mint tízszer annyi. Jelenleg ezek ára általában 1000 Euró felett van. Végül is ez csak kb. a negyedébe került. Az eredeti ára amúgy 439 német márka volt, ami jelenértéken kb. 300.000 Ft-nak felel meg. 

A Vitomatic sorozat nekem szerelem első látásra. Elképesztő minőségű kivitelezés, hihetetlen élettartam és rendkívül kompakt méretek jellemzik. Az első 3 generációt 1957-től 1966-ig gyártották. Az összes változatot figyelembe véve kb. fél millió példányban. Utána még volt egy negyedik széria is, de abban már kadmium-szulfidos fénymérő volt, amihez elem is kellett, így az én szubjektív véleményem alapján az kilóg a "csupa mechanikus gépek" sorából.

Vicces és félrevezető módon nem a római számok jelölik az egyes generációkat, hanem a betűk a típusnév végén. Az első generáción nincs betű a római szám után. A második "a", a harmadik jelölése pedig a "b" betűvel végződik

A római számok jelentése: 
I - fénymérővel, de távmérő nélkül
II - fény- és távmérővel*
III - fény- és távmérővel és a legendás, fényerős Ultron lencsével

Van néhány jellegzetes műszaki tulajdonság, ami az összes Vitomatic-ra jellemző. Pl.: nem lehet film nélkül felhúzni és elsütni a zárat. Nagyon kifinomult és elegáns a filmbetöltséhez vezető ajtók nyitási mechanizmusa. Van egy picike alsó ajtó, azon pedig egy apró "kilincs". Miután ezt kinyitottuk, utána lehetséges a hátlapot kihajtani. 

Nagyon menő a film-visszatekerő előcsalogatása is. Oldalt van egy szerény kis kapcsoló, amit, ha meghúzunk, akkor kiugrik a tekerőgomb vagy a IIIb esetén a kurbli.  
Az első 2 széria csupa fém, brutális, de mégis ízléses dizájnt kapott. Különösen a fény- és távmérő ablakok borítása olyan, mintha Darth Vader tervezte volna.

Vitomatic IIa

 A harmadik generáción már megjelenik néhány műanyag elem, és az elsütő gomb is jóval igénytelenebb lett, ami amúgy az előlapra került az objektív mellé. Ezzel együtt is egyértelműen prémium termék benyomását kelti.
Elképesztően bonyolult szerkezet. Apró tükrök és prizmák továbbítják a fénymérő adatait valamint a zár és a blendebeállításokat a keresőablak látóterébe. Ugyanitt található természetesen az integrált  távmérő osztott képe is. Ez utóbbi elég ködös volt, ezért levettem a felső burkolatot hogy megtisztítsam.
Az alábbi látvány tárult elém, így azonnal eldöntöttem, hogy ezt a karbantartást egy profi fogja végezni.



Faltól-falig kihasznált tér. Sehol egy "felesleges" rés holmi szerszámnak vagy tisztító ecsetnek.
Érdemes összehasonlítani a kortárs Zorki 4-es azonos részével : )
      
A keresők minden esetben szépek, világosak és pontosak. Természetesen van némi parallaxis hiba, de nem zavaró.
A központi zárszerkezet általában Prontor és a leggyorsabb nyitás 1/500 s. A váz és a fix objektív közé épített zárat állítólag elég nehéz szervizelni, de az általam próbált összes típusban tökéletesen és pontosan működött. Annak ellenére, hogy volt olyan darab, ami már 60 éves is elmúlt.
Nagyon tömör szerkezetek. A IIa 734g, a IIIb 708g tömegű film nélkül. Az összes Vitomatic hasonló külső méretekkel rendelkezik és nagyon picik. A IIIb csak 112 mm széles és 83mm magas. Sajnos a brutális objektív miatt a "mélység" 75 mm.
Apropó brutális objektív. Mindegyik Vitomatic kiváló lencsét kapott. A legtöbb vázon Skopar van, ami a Voigtländer Tessar változata. Általában F 2.8-as fényerővel, borotva éles rajzzal. 

Na ehhez képest egy további szintugrás az Ultron.


Hat lencsetag 4 csoportban. Szimmetrikus Gauss rendszerű.
Ez volt a második világháború utáni Voigtländer "csúcsobjektíve" a Leicafilmes, 50-es kategóriában.
Valószínűleg a Prominent-en vagy a Vito III-ason jelent meg először 1950-ben, de szerelték a Vitessa-ra is.
Nagyon magas felbontás, tökéletes színhűség, jó minőségű bevonat, alacsony torzítás jellemzi. Biztos vagyok benne, hogy manapság is megállná a helyét a felső közép kategóriában.

Egyelőre csak egyszerűbb filmekkel próbálgattam (Ilford Pan 100, Kodak Gold 200), de elég meggyőző.
Ez saját hívás (Foma Excel) és saját szken (8800F)


Az átfogás "kielégítő"

Kinyitva se életlen és nincs "szovjetes" becsillanás

Sok fény mellett, rekeszelve borotva éles

Balra a hely, ahol szkennelték. Ezt az utcát gyakran fotózom. Nemrég pl. a Kiev-vel

A végére egy kis "pixelpornó"

A pirossal kijelölt részt itt alul kivágva külön is kirakom. Így teljes felbontásban lehet számolgatni a képpontokat (vagy az ezüst szemcséket).


Mindenképpen ki fogom próbálni nagyobb felbontású filmmel, mert szerintem még lehet feszegetni a határait.
Érdekes lenne, ha egy hatvanas évekből származó amatőr fényképezőgép 25 megapixel feletti eredményt tudna produkálni.



Megjegyzések:
* hogy teljesen követhetetlen legyen, a IIa-ból is gyártottak 6500 db. Ultron lencsés változatot (ez amúgy a legritkább Vitomatic), de ezt érthetetlen módon nem IIIa-nak nevezték. Valószínűleg ezt a terminológiát később találták ki.

Ha tetszett a poszt, és szeretnél még ilyeneket olvasni, akkor a "Buy Me a Coffee" segítségével tudsz támogatni. (katt a sárga gombra!)


Köszönöm!



  


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések