Werra - az NDK kreativitás egyik gyöngyszeme

november 13, 2021

Werra - az NDK kreativitás egyik gyöngyszeme

Ez a fényképezőgép a XX. század egyik igen sötét korszakának reménysugaraként született az ötvenes évek közepén.

Németország porig rombolva és megalázva vesztette el a II. világháborút. Akit a szovjet érdekszférában ért a béke és felszabadulás, annak a megpróbáltatásai még folytatódtak néhány évtizedig. Kevesen tudják, de volt egy kisebb vérbefojtott forradalom is 1953.-ban. Az ilyen események után az okosabb diktátorok szoktak morzsákat szórni a széles tömegeknek, hogy ne vegyék észre a nyomorukat. Egy ilyen gesztus lehet például, hogy gyártsunk egy minőségi megfizethető fényképezőgépet, amely boldoggá teszi a felhasználókat és a gyár pedig munkát biztosít a sok szakembernek. Walter Ulbricht neve nem annyira ismert, mint az utódjáé, pedig ő rendelte el a berlini fal építését is. Túl sok pozitív dolog nem kapcsolódik a nevéhez, talán csak azt érdemes megemlíteni, hogy az ő relatív liberális gazdaságpolitikája még képes volt lassítani lemaradás ütemét az NSZK-hoz képest. Ennek egy ékes példája a Werra megszületése.

Nyugat-németországban ekkor a Leica még gyártotta a háború előtti gépek „facelift”-es verzióit és érkezett az M sorozat. A Voigtländer a Prominent-tel és a Vitessa-val borzolta a kedélyeket, de már beindult a Japán gőzhenger és öntötték az olcsó és jó távmémőrösket a világpiacra.

Az NDK is szerette volna kivenni részét ebből a versenyből – így az állampárt kiadta az utasítást: Tessék minőségi, kompakt, megfizethető, sokoldalú fényképezőgépet fejleszteni!

Mi sem egyszerűbb? Hogyan kezdjünk hozzá?

A háború után nemcsak az országot és a fővárost vágták ketté a győztes hatalmak, hanem például az optikai legenda Zeiss céget is. A vállalatot 1846-ban Jénában alapították és 100 évvel később innen hordta haza emlékbe a Vörös Hadsereg a komplett Contax gyártósorokat és tervdokumentációkat. Ebből a keleti blokkban maradt részből alakult ki a VEB Carl Zeiss Jena nevű vállalat, akinek például a későbbiekben a Practica és a Pentacon 6 objektívjeit is köszönhetjük. Ők „nyerték meg” a Werra projektet is, amihez egy teljesen új gyárat építettek Eisfeld-ben. A városon amúgy keresztülfolyik a Werra folyó, amiről az új kamera a nevét kapta.

Nem sok olyan esetet ismer a történelem, amikor egy diktatúra felülről kiad egy utasítást és abból valami különleges minőségi eredmény születik. (Nekünk magyaroknak erre saját frázisunk is van: lásd magyar narancs)

A Werra esetében valami egészen különleges történt, mert a diktatúrákra egyáltalán nem jellemző módon a fejlesztők fantáziája teljesen elszabadult. Zseniális és vad gondolatok tucatjai épültek be a különböző típusokba. Mindemellett a termék formavilága évtizedekkel megelőzte a korát.

Az újszerű műszaki és design megoldásokat még felsorolni és nehéz, de azért néhány példát mindenképpen meg kell említeni:

Félelmetesen gyors dupla központi zár (1/750 sec)

Cserélhető objektívek

Napellenzővé alakítható objektívsapka

Nincsenek kiálló gombok, karok, kapcsolók. Minden kezelő- és beállító funkció az objektívgyűrűkre került. Természetesen az exponáló gomb nem, de az ergonomikusan belesimul a váz tetősíkjába.

Az alján található a visszacsévélő, a hátlap retesze és a felvétel számláló beállító gombja.

A legnagyobb poén természetesen a filmtovábbítás és a zár felhúzása. Az objektív legbelső (bőrözött) gyűrűjét kell megcsavarni (szemből nézve az óramutató járásával megegyező irányban). Ez a mozdulat egyszerre húzza fel a zárat és egy fogasléces mechanika által lépteti a filmet. Egy speciális fogazás a filmvezető síneken növeli a síkba feszítés hatékonyságát.

Egyszerűen zseniális.

A távmérős változatokba olyan prizmás keresőt építettek, amelyek a világos éles kép mellett nagyon határozott szélű osztott képmezővel pontosan jelzik a tárgytávolságot.

A dioptria állító csavar könnyen használható és hasznos.

A Werra általában kisebb és könnyebb volt a legendás versenytársaknál. Pl. a mostohatestvér Contax-szal összehasonlítva:

tömeg szélesség magasság

Werra 561g 117 mm 75 mm

Contax III 777g 138 mm 88 mm

Nem beszélve arról, hogy -az amúgy kiváló- Contax minden oldalról tele van kiálló dolgokkal és szögletesebb, mint a Rubik-kocka. Kb. annyira ergonomikus a fogása, mint egy csatahajó makettnek.

Öt alapváltozatban gyártották:

Werra I - teljesen fapados

Werra II - fénymérővel

Werra III - távmérővel

Werra IV - fény- és távmérővel

Werra V - fény- és távmérővel, a keresőben leolvasható a blende és záridő

1955 és 1968 között 550.000 darab készült a különböző variációkból.

Hátrányok:

Az általam ismert verziók nem rendelkeznek vakupapuccsal. Ez nyilván a letisztult minimál-stílussal van összefüggésben és nem értelmetlen spórolás.

A "multifunkcionális" objektív gyűrűk olyan vékonyak, hogy a feliratokat szemüveg nélkül alig látom. Az egyedi, kifinomult mechanika érzékeny és ha javítani kell, nem valószínű. hogy találunk szakembert aki erre specializálódott.

Érdekesség, hogy a Werra „karrierje” szinte egybeesik a tőle 340km-re, észak-nyugatra készült Vitomatic-kal. Hasonlóan az ötvenes évek közepétől indult, tizenpár évig tartott és kicsit több mint félmillió kamera született. A típusváltozatok is hasonlóak voltak, és minkettő sorozatra jellemző a tömör, masszív felépítés. Persze nem szabad összehasonlítani egy Voigtländer-t egy NDK termékkel, ha mégis, akkor ne számítsunk meglepetésre! A braunschweigi gyár ekkor a német fényképezőgépgyártás egyik ékköve volt, a türingiai Zeiss pedig romokból próbált csodát tenni egy elnyomó rendszerben.

Ma még elég baráti áron hozzá lehet jutni némely Vitomatic-hoz is, de a Werra kimondottan olcsó. Különösen ha figyelembe vesszük a különlegességét. Ritkának nem mondanám, de mégsem egy Cmena. Én úgy jutottam, hozzá 2020-ban, hogy egy aukciós oldalon az eladó küldött nekem egy 5500 Ft-os ajánlatot, amit elfogadtam. Mondjuk utána még kellett rá költeni és pár óra munka a tisztítással, karbantartással is elment, de műanyag, fixfókuszos tömegtermékeket adnak-vesznek ennyiért.

Az én példányom egy Werra III-as, azaz távmérője van, de fénymérője nincs. Ezeket a kiviteleket kimondottan szeretem, mert a szelénes fénymérő 60-70 év után úgyse ér sokat, de a szép minimál stílust elcsúfítja. Okos-telefonnal szoktam mérni a fényt vagy saccolom a beállításokat (sunny 16).