Fekete-fehér negatív hívás otthon - első rész: Retropan

 „…A szabad idő egy részének igen kellemes, hasznos eltöltése a felvételek saját kezű kidolgozása. Ideges, fokozott tempójú korunkban a sötétkamrában végzett munka egyike a legidegnyugtatóbb elfoglaltságnak.”

Kun Miklós 1977

Ez egy nagy bölcsesség, ami ha igaz volt 1977-ben, akkor 2021-ben kiváltképpen az.

Ha valaki manapság filmre fotózik, előbb-utóbb ki fogja próbálni a fekete-fehér filmet. Innen pedig egyenes út vezet az otthoni negatív híváshoz. Ennek az egyik oka, hogy ma már alig van olyan szaküzlet, labor ahová beadhatjuk előhívni. Másrészt ez a fajta kíváncsi hozzáállás általában kitermeli azt a kérdést, hogy „Vajon én is meg tudom csinálni?”

Mivel erre a válasz egyértelműen: igen – innen már nincs megállás. Jön egy saját labor összeállítása, a különböző hívók próbálgatása, majd saját oldatok keverése, válás … stb.

Engem is beszippantott ez a hobbi. Sokféle nyersanyagot és vegyszert kipróbáltam és eljött az ideje, hogy a tapasztalatokat leírjam.

A pontos lépéseket ezer helyen leírták már magyarul és külföldiül is. Én csak a saját élményeimet szeretném megosztani.

Azért a teljesen kezdők részére, röviden összefoglalom az eszközigényt és a folyamatot (hátha nem akarnak másutt kutakodni).

Otthoni „labor” - mire van szükségünk:

Hívótank – Ebben áztatjuk a negatívokat a vegyszerekben, fénytől elzárva. Sok helyen lehet kapni, használtat, újat, fémet, műanyagot. Jelenleg kb. 9-10.000 Ft-ba kerül egy minőségi, új, európai gyártmányú tartály, amiben 2 darab 135-ös vagy 1 darab 120-as rollfilmet lehet előhívni. A használt bizonytalan minőségű darabok (jelenleg) 60-70%-kal kerülnek kevesebbe, nem biztos, hogy érdemes ezen spórolni. (Lehet, hogy idővel nem lesz ennyire divatos és bezuhan a használt cuccok ára)

Jobbra a hívótank mellette a filmtartója, mögötte a töltőzsák

Töltőzsák – A filmet teljesen sötétben kell a hívótankba befűzni, ehhez nagyon praktikus eszköz a töltőzsák. Dupla falú sötét fényzáró anyag, egyik oldalán dupla zipzárral szélesen nyitható, ahol bepakolhatjuk a filmet, a hívótartályt esetleg ollót. Másik oldalán két gumis nyílás van, ahol a kezeinket bedughatjuk és a fény nem tud mellette behatolni. Barkácsoló kedvűek varhatnak is maguknak, de figyelni kell a fényszigetelésre.

Gumikesztyű – a fotóvegyszer nem bőrápoló. A hívók gyakran nátronlúgot tartalmaznak, a stopfürdők savasak, a fixírsó agresszív kénvegyület. Érdemes folyamatosan viselni a kesztyűt.

Kell egy pormentes tiszta helyiség (zuhanykabin ideális) ahol lógathatjuk a száradó tekercset. Ehhez kell még 2 csipesz, ha nincs filmhez való - megfelel az iratcsipesz is.

Legyen kéznél olló, tölcsér, vegyszeres flakonok (lehetőleg literes és sötét)

Vegyszerek:

Hívó – A legfontosabb lötty, ez fog az exponált negatívunk látensképeiből látható képet (negatív képet) csinálni. Létezik por alakban, oldatok formájában, lehet keverni házilag. Ezeket, külön posztokban fogom bemutatni, nagyon sokféle van. A felhasználásra kész oldatokat tartsuk fénytől és levegőtől elzárva szobahőmérsékleten. A többször felhasználható hívókat óvni kell a szennyeződéstől (pl. fixír), mert hamar tönkremennek.

Stopfürdő – a hívás azonnali leállítása érdekében lehet használni, így pontosabban tervezhető és összehasonlítható folyamatokat lehet elérni. Ha nemcsak kísérletezni akarunk, hanem csiszolni finomítani a technológiánkat a minél tökéletesebb képek érdekében, akkor valószínűleg szükségünk lesz rá. Vannak gyári oldatok, de lehet keverni ecetből, citromsavból és borkénből is házilag. Ha kihagyjuk és csak vízzel öblítünk a fixálás előtt, akkor a hívási folyamat -nagyon enyhén- tovább folyik amíg a fixír le nem állítja.

Fixír – A fixálás nélkülözhetetlen technológiai lépcső. Ennek során a filmben maradt felesleges – a képalkotásból kimaradó- ezüst-halogenideket mossuk ki. Amennyiben ezt nem tennénk meg, később a film fény hatására teljesen befeketedne. Többször felhasználható. Az öblítési műveleteket úgy kell végezni hogy a hívó folyadékból egy csepp se kerülhessen a fixírbe mert annak idő előtti kimerülését okozza. Ennek elkerülésére praktikus megoldás a stopfürdő beiktatása. 

Desztillált (vagy ioncserélt) víz. – Sajnos sok helyen botrányos a csapvíz minősége. A vegyszerek hígításához, bekeveréséhez is érdemes használni, de a végső öblítőfázishoz is nagyon praktikus. A desztillált vízben nincsenek oldott sók és tulajdonképpen a dihidrogén-monoxidon kívül semmi más sem. Így foltmentesen szárad, ha ügyesen használjuk.

Csepptelenítő – sokáig felesleges luxusnak tartottam. Később kényszeresen próbáltam helyettesíteni, mindenféle a háztartásban található hasonló vegyülettel. Ma már meg sem fordul a fejemben, hogy kihagyjam. Ezt is okosan kell használni. Én jelenleg a Foma fotonal-t használom, de van Kodak, Ilford, Adox stb. - mindegyik jó, ha az előírásnak megfelelően használjuk. Az utolsó vagy utolsó előtti öblítési fázisnál alkalmazzuk. Utána már csak desztillált víz érheti a filmet.

Ahogy az időm engedi le fogom írni az összes kísérleti anyagot is, de most elsőként egy „gyári” hívót mutatnék be.

Nemrég ugyanis kipróbáltam a Foma Retro 320-as középformátumú filmjét, amihez a Retro Special hívót ajánlották. 

Első nekifutásra nagyon nehezen találtam útmutatót ehhez a hívóhoz, ezért hogy más ne járjon így leírom, amit összeszedtem és kipróbáltam.

Por alakú, két komponensű metol-hidrokinon hatóanyagú, hívó. Először a kicsi majd a nagy zacskó tartalmát kell feloldani kb. 7-8 deciliter 40 fokos vízben, majd kiegészíteni 1 literre.

Az első adag por után szép rodinal szinű lett, de a második zacskó után ez elmúlt

Ez már használatra kész oldat, nem kell hígítani. A gyári adatok alapján a kapacitása döbbenetesen sok, kb. 25 tekercs roll filmre elegendő. Ezt még nem volt lehetőségem kipróbálni, és nem is nagyon tudom elhinni. Felhasználás után nem kell „elönteni”. Az elején nagyon gyorsan dolgozik: 20 fokon 4 perc alatt hívja elő a 100-as filmet. Kb. 15-16 tekercs után 10%-kal növelni kell a hívásidőt, majd minden további 2 tekercs után újra.

Egy tipikus használatot az alábbiak szerint kell elképzelni:

Az oldatot egy légmentesen záró, lehetőleg sötét edényben tároljuk. Az ismétlődő használat miatt feltétlenül kell előöblítést végezni. Különösen rollfilm esetén a fényudvar mentesítő réteg zöld színű anyagát érdemes eltávolítani. Egy rollfilmhez 6 decilitert töltünk a hívótankba. A megadott értékek szerint hívjuk a negatívot (pl. Foma 400-as filmet 20 fokon 6 percig, de lehet és érdemes használni a Dev it alkalmazást is akár) A folyamat után a használt vegyszert egyszerűen visszaöntjük a maradékhoz a tárolóedénybe. Én amúgy kiürült lefolyótisztítós flakont használok erre a célra. Anyaga, formája, színe tökéletes és ingyen volt. A vegyszert érdemes sötétben, szobahőmérsékleten tartani.

Az oldat a bekeverés és az első visszaöntés után, a körülményektől függően 3-6 hónapig használható.

A nevéből is látható, hogy ez valami régies stílusú hívó akar lenni (akármit is jelentsen ez). Az én első tapasztalatom, hogy elég kontrasztos és durva szemcsés a végeredmény. 

Lubitel 166-tal fényképezve

A „saját” retropan filmjével párosítva műfénnyel rettenetes béna képek keletkeztek. 

Még mindig a Lubi + egy öreg Sunpak vaku

Természetes (télies) fénynél markáns, kontrasztos, közepes minőségű az eredmény.

Lubitel 166

Flexaret IVa

Nem tudom mire gondoltak a „retro” megnevezés megfogalmazói, de szerintem ez egy szimplán gyenge minőségű hívó. Nem tudom „belelátni” a régies képek látványvilágát vagy tónusait. Kicsit hasonlít a Rodinal otrombaságához, de utóbbiból többet lehet kihozni.

A normál Foma 400-as filmhez használva (gyári hívásidők mellett), olyan eredményt kapunk, mintha az érzékenység valamivel az ISO 400 felett lenne. Ez azért kellemetlen, mert a Foma 400-ast -sok más fotóshoz hasonlóan- én is általában ISO 200-ra mérve használom. Ugyanis a legtöbb hívó esetén (pl. a saját gyári FOMADON LQN-nél is) a névértéknél jóval alacsonyabb érzékenységet mutat. Így készítettem néhány felülexponált képet. 

Szkennelés közben kicsit sikerült korrigálni. Minolta SRT 101

Némileg növeli a lötty értékét, hogy papír híváshoz is lehet használni, de ott se várjunk extra minőséget. Környezetvédelmi szempontból szimpatikus, hogy kiöntés nélkül sokáig és sokszor használható.

Összefoglalva: a Retro special hívó nem alkalmas profi munkához. Főleg nem modern objektívekkel készített nagy felbontású kisfilmes fotókhoz. Régi középformátumú kamerákkal, a saját Retropan filmjével művészkedni és játszani - ha valakinek bejön ez a lövészárok stílus – érdekes lehet.     

 

 Update (2021.03.15).

Érdekes és talán hasznos tulajdonságait fedeztem fel ennek a Retro Special hívónak. Úgy vettem észre, hogy amennyiben régen lejárt filmhez használom, akkor azt nem szükséges előtte annyira "túl exponálni", mint más hívóknál. Úgy is fogalmazhatnék, hogy mintha kicsit megnövelné a filmek érzékenységét. Pl. általános probléma, hogy a Fomapan 400-at alacsonyabb (kb. 2-300-as) érzékenységűnek tapasztaljuk. Ha esetleg a Retro Special-lal terveznénk előhívni, akkor nyugodtan számolhatunk a névértékkel azaz a ISO 400-zal. 

30 éve lejárt Agfapan-t 3 FÉ-kel csökkentett érzékenységgel számoltam - jól ki is égett

Másik tapasztalat: 1:2 arányban vízzel hígítva egy jól használható, de nagyon intenzív (gyors) papírhívót kapunk.

Voigtländer VAG 6,5x8 cm, régi Forte Bromofort papírnegatív

 

A sorozat többi része:

MÁSODIK RÉSZ: A FIXÍR

HARMADIK RÉSZ: FOMADON EXCEL

NEGYEDIK RÉSZ: PARODINAL