Az „amatőr” : Lubitel 166B

Január végén vettem egy döbbenetesen újszerű állapotú Lubitelt. Amennyire tudom, ez talán az egyetlen ikerlencsés (TLR) termékcsalád, ami a Szovjetunióban készült.

Pár szó erejéig már korábban is említettem a TLR keresős gépeket. Először pont a Voigtländer Brillant-ról írt posztban. 

Már én is unom annyiszor kezdtem így egy szovjet gép bemutatását, de sajnos ezek a történelmi tények : ezt is "lopták" az oroszok. Egészen pontosan a Voigtländer Brillant egyik késői változatának szovjet kivitele volt a Lubitel elődjének számító „Komsomolets”.

balra egy régi fémházas Voigtländer Brillant 1932-ből, középen egy korai Lubitel 1953-ból, jobbra a 166B 1981-ből

Valószínűleg az oroszok is rendelkeztek némi önkritikával - így a későbbiekben -a leningrádi LOMO-nál fél évszázadon keresztül gyártott bakelitdobozok márkaneve „Lubitel” – azaz „amatőr” lett.

1946 és 1996 között körülbelül 5 millió darab Lubitel készült. A 166B az utolsó előtti típus volt, amiből összesen 906 ezer darabot készítettek. Az enyém valószínűleg 81-es évjáratú. Ami azért meglepő, mert olyan mintha 10 tekercsnél többet sose exponáltak volna vele. Szinte „bejáratós”. 120-as rollfimre készít 6x6-os fotókat, azaz középformátumú. 

Létezik egy 166+ változat is, de ez csak egy utánzat, amit a Lomography gyártat Kínában.

A kijárási korlátozásoknak (2020 április van – koronavírus járvány) köszönhetően, most lett időm, hogy játsszak vele kicsit. Tisztítani csak minimálisan kellett. Még a doboza és a leírása is megvan : )

Angol nyelvű - export változat

Tipikus orosz precizitás: a DOF táblázat f16-ig van megadva, pedig f22-es rekesz is van a gépen

Szállítással együtt csak 6000 Ft-ot fizettem érte, ami elég baráti, főleg, ha a híresen gyenge, de 300-350 Eurós kínai 166+-szal hasonlítom össze.

Mint a legtöbb TLR-nél, felülről kell belenézni a keresőbe, ami oldal-fordított képet mutat. Középen van egy mattüveg rész, aminek a fókuszálásban kellene segíteni, de nem igazán jó. 

A beépített nagyító, kicsit javít a helyzeten, de nagyon körülményes az egész.
A fedőlapon van egy ajtó, aminek a segítségével keretkeresőt lehet kialakítani a tetején.

Keretkereső hátulról...

...és szemből

A két lencse fogaskerekekkel van összekapcsolva, így egyszerre forognak és fókuszálnak a két ellentétes menetű helikoidon. 

A gép nagyrészt műanyagból áll és így olyan, mint valami olcsó gyerekjáték. Az exponáló gomb elhelyezése egy rossz vicc. Mintha valaki direkt úgy tervezte volna meg, hogy a lehető legkevésbé legyen ergonomikus. Ráadásul közvetlenül a felhúzókar alá került így az is akadályozza a hozzáférést. 

Ezek a problémák általában abból erednek, hogy a szovjet mérnökök nem sokat tudtak hozzátenni a 40 évvel régebbi német technológiai színvonalhoz – sőt! A fém alkatrészek igénytelenek, olcsó lemezáruból, csúnya illesztésekkel és felületkezeléssel. DE minden funkció működik. 

Az záridők pontosnak tűnnek, az időzítő is jól használható. A legjobban a fényszigetelés lepett meg, mármint az, hogy teljesen jól állja a fotonok támadását. A LOMO gyártmányai híresen rosszul szigeteltek már újkorukban is. A háromtagú lencse -állítólag bevonatos- 75mm gyújtótávolságú és a legnagyobb rekesz f 4.5-ös. Teljesen kinyitva rendesen mossa és csavarja a hátteret. Kb. 1,2-1,3 méter a legközelebbi tárgytávolság, ahol még éles képet alkot.

Fénymérő nincs, de áramforrásra (azaz elemre) sincs szükség. Okos-telefonnal mérem a fényt és választom ki az optimális rekesz-záridő kombinációkat. 

Számomra ennek a gépnek a legnagyobb előnye az, hogy az olcsóságából és a közönségességéből adódóan nem kell féltenem. Bárhová el merném vinni gátlások és félelem nélkül. Mi lehet a legrosszabb, ami történik vele.

Leejtem? – pótolható. 

Elázik – műanyag, valószínűleg túléli.

Ellopják -ugyan ki lopna el egy ilyet?

Elkattogtattam vele egy tekercs Fomapan 100-ast a ház körül. Amit rögtön elő is hívtam. Fomadon LQN negatívhívót és Fomafix-et használtam.

A kötelező duplaexpo, kötelező maszkos fotó együtt

Csavarja a széleket

Az egyik kedvenc modellem: Maja

A használati értéke csak kicsivel több, mint az 50 évvel idősebb Brillant-nak, de ahhoz hasonlóan nagyon szórakoztató fényképezni vele.
Csak ne lenne olyan drága a rollfilm!

Update 2023. november

Érdekes újságcikk 1986-ból: