Voigtländer Brillant 1932

Karácsony előtt pár héttel megleptem magam ezzel a cuki öreg dobozzal. 

Valószínűleg 1932-34 között készült. Nem egy tipikus Voigtländer termék. Akkoriban nagyon ment a Bessa sorozat, de a nagy múltú német gyártó lépéskényszerbe került. Történt ugyanis, hogy 1928-ban két korábbi Voigtländer alkalmazott piacra dobot egy forradalmain új szerkezetű gépet a Rolleiflex-et. Ez volt az ún. TLR azaz ikerlencsés fényképezőgép. A két egyforma lencse közül a felső szolgál keresőként (azaz ezen keresztül látjuk a témát) az alsó pedig exponálja a képet a filmre. Az új konstrukció nagyon sikeres lett. Nem volt többé az érzékeny kihuzat (harmonika), és az azonos (általában együtt mozgó) gyújtótávú lencsék pontos élességállítást tettek lehetővé.

A Voigtländer első (nem túl erős) válaszlépése volt ez kis „tégla”.

Karácsonyi hangulatban

Első ránézésre hasonlít a Rollei gépekre, de ez tulajdonképpen csak egy „dobozkamera” pontosabban ún.: „pszeudo TLR”. A felső lencse nem fókuszál csak egy extra nagy méretű „brillant” kereső, amit viszonylag kényelmes használni. Az egyszerű felépítésnek megfelelően nagyon olcsó volt. Az USA-ban 1933-ban 12,5 dollárért adták. A Rolleiflex kb. négyszer ennyibe -198 birodalmi márkába- került. Valószínűleg az volt a stratégia, hogy a high-end kategóriát úgyis elviszi a Rollei – csapjunk le a kispénzű vevőkre. Lehet, hogy a gazdasági válság is indokolta az alacsony árazást.   

Az egész készülék tele van zseniálisan egyszerű és olcsó megoldásokkal. Például a 3 féle fényerő nem lamellákkal kerül rekeszelésre, hanem egy nagy forgó tárcsán 3 különböző méretű lyukat lehet a frontlencse és a zár közé beforgatni. Záridőből is csak 3 féle van „B”, 1/25 és 1/50.  

   

6x6 cm-es képeket készít 120-as rollfilmre.

A fényszigetelés, a filmszámláló, a filmleszorító 8 évtized után is makulátlan. A filmtovábbító tekerőgomb sajnos elforog (műanyag). Egyelőre megkendácsoltam egy fából készült extra kerékkel, de lehet, hogy később majd megpróbálom epoxival visszaragasztani a tengelyre.

Balra fent a DIY filmtovábbító gomb

A tükörakna felső csapóajtójának 4 rugós szárnya közül az egyik rugója eltörött, ezt kézzel vagy billentéssel lehet kinyitni.

Felnyitott tükörakna ajtóval

Sok minden szegeccsel van összerakva – ez számomra azt jelenti, hogy inkább nem bontom meg, mert nem valószínű, hogy tökéletesen össze tudnám szerelni. A brillant keresőt sem szedtem szét. Bár van benne piszok, de át lehet rajta látni és a képminőségre nincsen hatással. Jobban zavar, hogy az oldal-fordított képet nagyon nehéz megszokni. Sokszor ha ferdén tartottam a gépet és kereső képét figyeltem, ösztönösen az ellenkező irányba akartam visszadönteni.

A zár is nagyon primitív, de tökéletesen működik. Önfelhúzós két lamellás központi zár, távkioldó csatlakozóval. 

Kicsit megnehezíti a használatot, hogy a zárkar lenyomása végzi magát a felhúzást is, így könnyen bemozdul. Állvánnyal és távkioldó zsinórral ez kiküszöbölhető.

A súlya mindössze 496g (film nélkül) annak ellenére, hogy ez még fémházas. A korabeli Bessa 618g.

Az objektív felirata: "Anastigmat „Voigtar” 1:7.7 F=75 Voigtländer Braunschweig"

A 75mm-es gyújtótáv 6x6-os középformátumon átlagosnak számít. A 7,7-es max fényerő elég csírának tűnik, de vegyük figyelembe, hogy nincs távmérőnk vagy más fókuszálást segítő eszközünk, tehát nem használhatunk szűk mélységélesség tartományt. Így értelmetlen lenne ennél kevésbé rekeszelni.

Úgynevezett „zóna fókuszálással” kell dolgoznunk, ami azt jelenti, hogy megsaccoljuk a téma távolságát és beállítunk hozzá valamit a fókuszgyűrűn. Ez a legkülső pici gyűrű, aminek a mutatója mögött 2 féle „kalibráció” olvasható: méter távolságok jelölése (1-2-6-∞) valamint 3 zóna Portät(portré)-Gruppe(csoport)-Landschaft(tájkép). 1 méternél és végtelennél ütköző található.

Találtam egy angol nyelvű mélységélesség táblázatot, ami sokat segített:

Ez SI mértékegységben kb. így néz ki:

MÉ tart.	F/7,7	F/11	F/22
Tájkép	6 - ∞	4 - ∞	2,2 - ∞
Csoport	1,8 - 6,1	1,8 - 7	1,4 - ∞
Portré	1 - 1,8	0,9 - 2,2	0,86 - 3,2

A lencséket és a helikoidot alaposan kitakarítottam, utóbbit a szokásos módszerrel újra-zsíroztam.

Egyelőre hirtelen felindulásból egy tekercs fekete-fehér Ilford filmet kattogtattam el.

Nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel.

Nagyon nehéz volt a függőlegest tartani az oldal-fordított keresőkép miatt

Az önfelhúzó zár miatt erősen ajánlott a távkioldó és az állvány használata. Ez a kép sajnos kézből készült 1/50-es idővel. Jól kivehető a "bemozdulás" okozta életlenség.

Klasszikus hiba. Elfelejtettem továbbtekerni a filmet. De egy ilyen kocka nélkül nem is lenne igazi egy vintage fotózás : ) 

Nagyon nehéz megállnom, hogy ne töltsek bele azonnal egy újabb tekercset.

Viszont valószínűleg ez a legöregebb kamerám, amit inkább kímélni kellene, és még sok analóg társa várja, hogy bizonyíthasson.

Update (2020.02.15.)

Ma találtam ezt az 1956-ban készült képet a Fortepan-on.

A jobb oldali gép egyértelműen ez a típus.
Az adományozó: Baráth Endre

Kapcsolódó: Brillant élességállítással