Doboz fényképezőgépek

A doboz kamerák tulajdonképpen a legrégebbi típusú fényképezőgépek. Már a XIX. század első felében megjelentek. Nicéphore Niépce híres „Kilátás a dolgozószobából” című képe is egy kezdetleges doboz fényképezőgéppel készült. Az ilyen az ősi kísérleti faládákból fejlődött ki az első amatőr tömeggyártású fényképezőcsalád. A rollfim megjelenése után 1900-as évek kezdetétől évi százezres nagyságrendben gyártották ezeket a fekete téglákat egészen az ötvenes évek végéig.

Innentől beszélhetünk először a „Point-and-shoot” kategóriáról, amely éppen mostanában éri el a mélypontját. Mivel szinte mindenki használ fotózásra alkalmas mobiltelefont, így az egyszerű fixfókuszú és az „eldobható” fényképezőgép elvesztette a létjogosultságát.

A „box” kamerák nagyon egyszerű felépítésűek, kevés alkatrészből – ennek köszönhetően ma is fillérekért lehet hozzájutni működő veterán darabokhoz. Ez annyira így van, hogy az alábbi 2 darabot olcsóbban vettem, mint amennyiért egy minőségi márkás rollfilmet tudok venni hozzájuk.

Bár különböző országokban készültek, nagyon hasonló az architektúrájuk. Nemcsak egymáshoz hasonlítanak, hanem a tucatnyi korabeli gyártmányhoz (Agfa, Lumière, Certo, Balda stb.)

Egy tégla formájú doboz amely rollfilmre készít 6x9-es képeket. A jobb oldalon van egy filmtovábbító tekerőgomb, amelyet minden exponálás előtt vagy után használni kell. Egy kis piros ablakon keresztül tudjuk ellenőrizni, hogy hányadik kockánál tartunk. 

A lencse általában egy primitív, egytagú, fix fókuszú meniszkusz, ami pár méteres távolságon túl viszonylag éles képet ad. Két brillant kereső segíti a képkivágás beállítását. 

Ezek parallaxis pontossága harmóniában van a lencse minimum fókusztávjával. Az egyikkel álló- (portré), a másikkal fekvő-képeket (tájkép/csoportkép) komponálhatunk.

A zárszerkezet ún. lengőtárcsás kivitelű. Kb. olyan bonyolult, mint egy metszőolló, mégis tökéletesen ellátja a feladatát.

 

Kodak six-20 Brownie "C"

1946 és 1953 között gyártották Angliában. A 100 mm-es gyújtótávolságú meniszkusz lencse mögött fix f11-es rekesz található. Záridőből sincs nagy választék: „I” módban egy eredetileg kb. 1/50 másodperces és egy „B” mód áll rendelkezésre. Állítólag az „I” jelentése: „Instantaneous Snapshots” a „B” pedig „Brief-Time Exposures”, utóbbit inkább „Bulb” néven ismerjük. Mivel a zár rendkívül primitív - nagyon meghibásodási lehetőség sincs. 

A brillant keresők gyönyörűek és nagyon jól használhatók.

Sajnos ez a készülék nem a hétköznapi 120-as filmmel működik, hanem a Kodak 620-assal. 

A 620-as film problémájáról és a megoldásról, ebben a posztban írtam részletesen. 

A hátsó ajtó kinyitása és a film továbbító tekerőgomb kihúzása után hátulról kihúzható a filmet tartó egység.

A nem okosok kedvéért egy "KEY SIDE" felirat jelzi, hogy melyik oldal kerül a tekerőgomb oldalára.

Zeiss Ikon Erabox (1937)

Jóval régebbi a német „versenyző” ennek ellenére sokkal magasabb felszereltségű : )

Kétfajta rekeszből választhatunk (f11 és f16) valamint kioldózsinór csatlakozás és állványcsatlakozó menet is rendelkezésre áll. Tiszta luxus! Mindezek mellett különösen vicces, hogy nem egyszerűen egy olcsó tömegtermékről van szó, hanem a korabeli német ifjúsági szervezet (Hitlerjugend) „hivatalos” fényképezőgépéről. Gondolom ezzel fotózgatták egymást az őrsvezetők náciskodás közben.

A lencse egy Goerz Frontar 110 mm-es gyutávú (szintén meniszkusz).

A zár itt is kétállású. A szokásos „bulb” mód (ami itt „T”-vel van jelölve) mellett 1/25 mp az alapértelmezett záridő. A működtető gomb kevésbé ergonomikus, mint a Kodak esetében.

Borzasztó állapotban került hozzám, de miután levakartam róla a több évtized vastagságú port, kiderült, hogy minden alkatrésze működik és hibátlan. Mindössze 2 csavar kitekerése után, minden rejtett zugból ki lehet pucolni a mocskot. A zár igényelt egy kis extra takarítást és kenést, de most már az is tökéletesen funkcionál. 83 éves ez a doboz, ezt szeretném kihangsúlyozni a „tervezett-avulás-tagadóknak”.

A Zeiss dobozgép esetében a filmbetöltéshez az egész első traktust kell kihúzni a doboz többi részéből.

Ezeknél a gépeknél nincs élességállítás, így akár egy gyerek is tudja használni. Kb. 3 méter a hiperfokális távolság, azaz ettől a pontól távolabb már minden az éles tartományban lesz. A Kodak angol nyelvű használati útmutatójában 8 láb, azaz kb. 2,4 méter szerepel. Persze ne számítsunk borotvaéles kontúrokra. A lassú záridő miatt érdemes állványt és kioldózsinórt használni, de ez csak a Zeiss-nél lehetséges. A túlexponálás ellen előtétszűrőkkel lehet védekezni.

Az alábbi kép valamikor télen készült az Erabox-szal, nagyon gyenge fényviszonyok mellett.

Ez a kettő pedig a Brownie-val napsütésben, de 1987-ben lejárt Forte Portraitpan 100-as filmre. A hívást egy saját "kísérleti" hívóval végeztem, így a minőség elég siralmas lett, de nem a gép hibájából. 

 

Gondoltam rá, hogy optimális körülmények között minőségi filmmel és hívóval is teszteljem őket, de annyira drága a nyersanyag, hogy ezt a projektet egyelőre parkoló pályára tettem. A dobozok lehetőségei és korlátai ezekből a kísérletekből is kiderülnek.