Makró fotózás fordítógyűrűvel

Ahogyan korábban írtam róla, az első cserélhető objektíves dslr gépem megvásárlása után szinte azonnal szükségesnek éreztem a teleobjektív barkácsolás határait feszegetni. Érdekes, hogy sok évvel később jutott csak eszembe, hogy bár a távoli dolgok fotózása kétség kívül izgalmas, de a mikrokozmosz talán még érdekesebb.

vadméhek édes-hármasban

Logikusan erre a célra makróobjektívet érdemes vásárolni - illetve éppen, hogy nem. Legalábbis számomra ez biztosan nem alternatíva. Egy ilyen objektív ugyanis drágább, mint egy tele, és nem akarom tovább halmozni a drága üvegeket.
Ha nem ragaszkodunk az olyan felesleges luxus szolgáltatásokhoz, mint a stabilizátor vagy az autófókusz, akkor fillérekből ki lehet hozni egy "makró objektívet".
A makrófotózás alatt általában azt értjük, amikor nagyon közelről fotózunk apró tárgyakat, élőlényeket vagy struktúrákat. Tulajdonképpen úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy az alapobjektívek minimum fókusztávolságán belül (20-40 cm) próbálunk nagyított képeket készíteni.
Ezzel el is érkeztünk a megoldandó problémához. Egy normál objektív azért alkalmatlan a makrózásra, mert nem képes közelről éles képet alkotni és a leképezés aránya nem megfelelő (magyarul nem nagyítja a képet).
Ha viszont egy fordítógyűrű segítségével a szűrőmenetnél fogva rakjuk fel az objektívet a vázra, akkor a lencsék karakterisztikája teljesen megváltozik és csak egészen közeli tartományban tudunk majd éles képeket készíteni. Természetesen a leképezés is más lesz. A szerelék hosszméreteitől függően a normál 1:5 helyett pl. 2:1 vagy akár 5:1 is elérhető. 
Az általam használt "noname" Canon EF-49mm gyűrű természetesen csak manuális lencsékhez használható. Abból is érdemesebb a nagy fényerejűeket használni, mert a makrózás nagyon fényigényes műfaj.
A konfigurációm a következőképp nézett ki: Canon M100 MILC váz + Viltrox EOS-M-EF átalakító + EF-49mm fordító + Chinon f 1.4 50mm + a végén rajta hagytam napellenzőnek a FOTGA gyűrűt, amivel normál használatnál a vázhoz csatlakoztatom.

szép hosszú szerelvény lett

Alul a FOTGA gyűrű, rajta a Chinon obi, mellette a fordító gyűrű

A fordítógyűrű a szűrőmenetbe tekerve, így már mehet fel az EF bajonettre az elejével hátrafelé

Ez a fordítógyűrű csak egy darab fém - nincs benne semmilyen mozgó alkatrész vagy elektronika, cserébe viszont nagyon olcsó (az enyém 430 Ft volt).
Természetesen ez egy elég fapados megoldás, de amatőr célokra teljesen elfogadható. Ha valaki esetleg hasonló barkácsolásban gondolkodik, az alábbi nehézségekre készüljön:

Fényigény. A makrófotózásnak brutális fényigénye van. Napfényben is akadhatnak problémák, de ha műfénnyel dolgozunk, akkor erősen ajánlott néhány rendszervaku, vagy pár erős lámpa.
Mélységélesség. Hártyavékony az éles tartomány, amit érdemes a komplett gép mozgatásával keresni. Az előző pontból következik, hogy nem nagyon lehet rekeszelni, ami tovább szűkíti az éles tartományt. Én egyébként az f8 és az f11-es rekeszt javaslom.
Állvány vagy bármi a stabil tartás érdekében. Mivel nincs stabilizátorunk és kínkeserves az élességállítás, jó lenne a nehezen beállított fókuszt megtartani. Sajnos nem nagyon tudunk igazán gyors zársebességeket használni a korábban említett fényigény miatt. Szóval kézből makrózni - ezzel a módszerrel - ultra nehéz.

Az első napon ezeket a képeket sikerült készítenem.

Nagybátyám hívta fel rá a figyelmem, hogy f8-nál nyitottam blendét nem érdemes használni, mert a mélységélesség annyira gyenge lesz, hogy élvezhetetlenné válik a kép. Így a második napon már f8-as és f11-es rekesszel dolgoztam. Megfelelő állvány és vaku továbbra sincs, így csak a napfényre és a földre támaszkodhattam, a szó szoros és átvitt értelmében is. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire nem tudja uralni az izmait és a végtagjait. A kijelző, mint valami megvadult szeizmométer rángatózott a felnagyított képpel. Emiatt arra is figyelni kell, hogyha 1/200-nál lassabb a zár, akkor valószínűleg be fog mozdulni a kép.

Ezek a második nap képei: