Készítsünk lyukkamerát!

Ha valakit érdekel a fényképezőgép működése és felépítése - általában elkezdi tanulmányozni a régebbi típusokat. Először elővesszük a régi családi filmes fényképezőgépet, vagy a gyermekkorunkban használt kis műanyag játékszert. Kereshetünk az ócskapiacon régi dobozfényképezőgépet. Főleg az utóbbi használata után kezd motoszkálni a fejünkben, vajon hogy lehetséges egy ennyire primitív eszközzel értékelhető képeket készíteni? Vajon meddig lehet még lebutítani egy szerkezetet? Ezzel el is érkeztünk a „camera obscura”-hoz – azaz a lencsetag nélküli optikai berendezéshez.

A képen nem lyukkamerák láthatók : )

A camera obscura (szó szerint „sötét kamra”) egy olyan doboz, amelybe csak egy nagyon picike lyukon át engedjük be a fényt. Ha a megfelelő méretű dobozhoz a megfelelő méretű lyukat választottuk, akkor a doboz belső falára egy fordított állású kép fog vetülni.

Ez egy annyira egyszerű berendezés, hogy szinte bárki el tudja otthon készíteni, mindenféle a háztartásban előforduló vackokból.

Az alábbi dolgokra lesz szükségünk:

Kell egy fényzáró doboz – akár papírból, ha elég masszív.

Kell valamilyen fényérzékeny anyag – pl. fotópapír.

Kell egy kisméretű lyuk.

Szerszámok: olló, ragasztó, tű, finomszemcséjű csiszolópapír, némi festék ízlés szerint

Türelem, szabadidő stb.

Amikor azt írom, hogy „kisméretű lyuk”, akkor tényleg nagyon kicsire gondolok. A milliméter töredékére, amihez képest az f22-es rekesz ólajtó.

Ha minimális ismeretekkel rendelkezünk a fotográfiai alapokról, akkor tudjuk, hogy minél szűkebb nyíláson (rekesz) engedjük a fényt a fényérzékeny felületre, annál nagyobb mélységélességet kapunk.

Ebből következik, hogy a lyukkamera esetében - ahol mindössze egy tűszúrásnyi résen kell a fotonoknak átpréselni magukat - az éles zóna gyakorlatilag a kamerától a végtelenig tart.

A lyuk mérete sajnos nem szabadon választott. Minden dobozmérethez tartozik egy optimális lyukátmérő (d). Ennek kiszámítására a Petzval formulából származtatott egyszerűsített képletet használhatjuk:

d=(0,0016xF)^1/2

„F” a lyuk és a fényérzékeny felület közötti távolság. Azaz pl. egy 10 cm mély doboz esetében 0,4 mm-es lyukat kell fúrnunk. Viszont 50 mm esetében ez már csak 0,28 mm. A 0,0016-os együttható a látható fény hullámhosszából származtatott érték és úgy vettem észre ahány iskola annyiféle értékkel számolnak. Mindenesetre nagyságrendi eltérés nincs és otthoni eszközökkel amúgy sem tudunk tized-milliméteres pontosságnál precízebben dolgozni. Hála az internetnek, lehet használni online kalkulátorokat is.

Aki akar vehet lézerrel készített „tökéletes” lyukat, de számomra ez teljesen összeegyeztetetlen az „építsünkhulladékból” ingyen kamera koncepcióval.

Én a következő megoldást választottam: Egy alumínium sörösdoboz falából kivágtam egy néhány cm²-es darabot. Egy gombostűt alaposan kihegyeztem és a lemez darab közepére a lehetséges legapróbb lyukat szúrtam. A kidudorodó oldalt 600-as csiszolópapírral síkba csiszoltam. Nagyító alatt ellenőriztem, hogy mekkora lett az átmérő egy vonalzó mm jelzéséhez képest. Nem sikerült elsőre, de ez nem probléma. Pár perc alatt új lemezt lehet vágni és lyukasztani.

Az „f” szám (ƒ) kiszámítása a szokványos módon F/d, azaz a lyuk átmérője osztva a képsíkig mért távolsággal. Ez garantáltan 100-as feletti érték lesz.

A fotópapír érzékenysége kb. 1,5-3 ISO-nak felel meg, tehát hosszú expókat fogunk majd készíteni.

Ami a dobozt illeti én egy  Google Chromecast dobozát néztem ki erre a célra. Jó masszív karton egymásba csúszó alsó és felső résszel. 11x11x6 cm-es mérete praktikus. Elég kicsi, ha vinni kell, de azért viszonylag nagy formátumú képek fognak keletkezni.

Az alsó része lett a "filmtartó". Volt benne egy betét, amiből sniccerrel kivágtam egy keretet. Ez fogja a méretre vágott papírt síkban tartani a megfelelő távolságban. A sarkokba ragasztottam hurkapálcákból kis fogantyúkat, mert ezek nélkül nem bírnám kiszedni a doboz aljából.

A tetejére vágtam egy kb. 1x1 cm-es lyukat, amire kívülről ráragasztottam az alulemezt a lyukkal. 

Amit lehetett feketére festettem a felesleges tükröződések elkerülése végett.

A "zár" egy darab fekete szigetelőszalag lett.  

Úgy számoltam, hogy kb. f180 a "rekesz". Ha 2 ISO érzékenységgel számítottam a papírt, akkor elég jó eredményeket kaptam. Mit jelent ez a gyakorlatban? 

A karácsonyi beltéri felvételt 2 napig készítettem. 

közben néhány bútor is odébb került.

A húsvéti ebéd fotója 2 óráig készült. 

Az asztal körül legalább 7 ember fordult meg hosszabb, rövidebb időre

Késő délutáni, március végi napfénynél 15 percre becsültem a szükséges exponálási időt, de a 25 jobb lett volna.

A mélységélesség lenyűgöző, de az élesség sosem lesz tökéletes. Ennek az úgynevezett fényelhajlás az oka. Ez a jelenség már a szűkebb rekeszeknél is érezhető. A legtöbb objektív f8 és f11 körül élesebb képet tud alkotni, mint f22-nél. 

A lyukat tartalmazó anyag (jelen esetben egy vékony alu lemez) vastagsága természetesen befolyásolja a látószöget. A fényérzékeny felület mérete és elhelyezkedése (sík, ívben hajlított) jelentősen befolyásolja a szélekre vetülő képet. Pl. ha teljesen sík és elég nagy, akkor szélek felé egyre erősebb nagyító hatás jelentkezik. Mindez a végtelen mélységélességgel kombinálva összetéveszthetetlen karaktert ad a lyukkamera felvételeknek.

Egy képpárral szemléltetném a különbségeket. Egy termetes ezüstfűz elágazó ágait és a tövében fejlődő tulipánokat fotóztam 2 eszközzel.

   

Ez a kép a Chromcast dobozból készített lyukkamerával készült

...ugyanabból a helyzetből, ugyanarra a fevételi anyagra egy Voigtländer VAG síkfilmes géppel is készítettem egy fotót:

f4,5 105mm 6,5x9cm síkfilm ...helyett papír

A fekete fehér fotó papír viszonylag olcsó és könnyű előhívni. Általában használhatjuk ugyanazokat a vegyszereket, mint amit a FF negatívokhoz használunk. Majd írok erről egyszer egy külön posztot.

Valószínűleg sok olvasóban felmerül a kérdés, hogy ugyan mi az értelme egy ilyen tákolásnak? 

Hát ha valakiből már kiveszett a gyermeki kíváncsiság, akkor semmi. Mindenki másnak az alkotás öröme és a különleges végeredmény. A sajátos képi világot semmilyen igazi objektív nem képes reprodukálni.