Jupiter 8 tesztképek

Legelső posztom tragikus hőse a Jupiter 8-as objektív.
Egy ideje már megvan az M39-es adapter, de valahogy eddig nem sikerült összeraknom a digitális vázzal. Most végre elérkezett az igazság pillanata.

Lehet, hogy alaptalanul nagy volt a várakozásom, de eléggé csalódott vagyok.
A minimum fókusztávolság siralmas. Elvileg 1 méter, de nekem folyton az az érzésem volt, hogy nem tudok eléggé hátramenni. Amúgy ez egy távmérős (rangefinder) géphez fejlesztett lencse, tehát nem is várható el ennél rövidebb fókusztáv, de az ember hajlamos elfelejteni, hogy mit is tart a kezében.
Mint azt korábban leírtam, ez az obi halmozottan hátrányos helyzetű. Van benne egy méretes gomba és egy darab üveg is hiányzik a széléről, de úgy gondolom, hogy az engem zavaró hibák nem ezekből fakadnak.
Egyszerűen életlen még 16-os rekesszel is.
A széleken jelentkező káosz valószínűleg a gomba és/vagy a csorbulás miatt van, de ez nem magyarázza meg a ködös gyenge színű képet, ami jó fényviszonyok mellett is jelentkezik.

Talán a bevonat hiánya miatt, de némelyik fotó katasztrofális fényszennyezést kapott. Ezeket ki se merem posztolni. Maga a használat is nagyon macerás. A folyamatos becsillanások és a ködös kép miatt nagyon nehéz az éles tartományt megtalálni.
Most már kezdem érteni, miért vannak néhányan annyira oda a Helios-okért. Ha egy ehhez hasonló objektívvel hasonlítom össze, az tényleg sokkal jobb.

A tanulság, hogy nem minden vintage fotós cucc aranybánya, főleg, ha szovjet termékről van szó.