Hogyan nem sikerült felújítani egy Jupiter objektívet

A múlt héten megláttam egy hirdetést, amiben egy Zorkij 4-es fényképezőgépet kínáltak.
Gyanúsan olcsó volt, de a "gyári" Jupiter 8 obi volt rajta - és nagyon szerettem volna egy olyat.
Elmentem hát érte. Egy rózsadombi társasház pincéjében ütöttük nyélbe az üzletet.
Már első ránézésre is borzasztóan nézett ki a gép, és az objektív is, de végül sikerült ennek megfelelő árban megegyezni.

Némi takarítás után, a konyhaasztalon várja a műtétet

Nem az a tipikus "patika" állapot

 Ami nagyon tetszik ebben az objektívben:

• a rekesz folyamatosan állítható F2 és 22 között - nincsenek "bekattanó" fokozatok.
• a maximális fényereje F2, ami jóval nagyobb, mint az Industar-ok szokásos 2.8 és 3.5-ös értéke
• nagyon pici és könnyű (125 g)

Viszont ez a példány ezer sebből vérzett:
A távolság állító gyűrűn (ami egyébként elég nehezen forgott - de erről majd később) egy csúnya sérülés van kb. a 20 méteres jelzésnél. Szerintem valaki fogóval próbálta "állítani".
A szűrőgyűrű valami keményebb tárggyal történt találkozás nyomait viseli.
Karcok mindenütt.

...és a lényeg: hatalmas gomba a lencsék között.

Úgy döntöttem, megpróbálom helyrehozni.
Sem tapasztalatom, sem képesítésem nincs ilyesfajta feladathoz - mi baj lehet?

A szűrőgyűrűn található 3 apró csavar. Miután azokat kitekertem, a szűrőgyűrűt le lehet csavarni az alatta lévő fekete gyűrűről és láthatóvá válik 2 másik apró csavar.

nagyon apró csavarok

Ezek a milliméternél is kisebb apróságok nagyon könnyen elvesznek - érdemes egy fehér papíron gyűjtögetni őket a visszaszerelésig. Mágneses műszerész-csavarhúzó nélkülözhetetlen. A visszaszerelés még viccesebb, mivel csak ugyanabba a pozícióba visszacsavart gyűrű esetén lehet visszarakni a csavarokat. Mindegyiknek megvan a maga kis süllyesztése.
A csavarok kiszedése után szétszedhető az objektív eleje. Kivehető a frontlencse.

...és ott röhögött a pofámba a galóca:

Ezt tiszta alkoholba mártott fültisztítóval lesikáltam, majd mikroszálas törlőkendővel eltávolítottam a foltokat és a szöszöket. Sűrített levegős spray-vel minden lépés után ki kell fújni a porszemeket.

Igazán szép és tiszta lett. 

Már majdnem elégedett voltam, amikor észrevettem egy kicsit más megjelenésű gombaképződményt a következő lencsetagon.

elég szarul néz ki

közelebbről

Kb. 20 percig próbáltam mindenféle vegyszerrel és tárggyal lesikálni, miután rájöttem, hogy ez bizony nem a felületen van.

Ez egy ragasztott lencsetag és a gomba a ragasztórétegben (talán kanadabalzsam) van.

Ez volt az a pillanat, amikor a projekt elindult a leejtőn. 

A nagy otromba gombát ugyan kitakarítottam, de a ragasztott részből lehetetlen. 

A frontlencse tiszta karc, ebből nem lehet túl sokat kihozni.

Elkezdtem összerakni az objektívet. Először a mikró csavarokat potyogtattam le idegességemben, majd egy óvatlan pillanatban levertem az asztalról a frontlencsét.

😡😫

A széléről lepattant egy apró szilánk. 

Érthető okokból, innentől elment a kedvem a fotózástól.

Bánatomban szétszedtem a hátulját is - gondoltam, ennél jobban már nem tudom elb@xni!

A távolság állító gyűrű nagyon nehezen járt. Ezt sikerült tökéletesen megcsinálni.

Ezen felbátorodva gyorsan megcsináltam két Industar objektívet is - most úgy suhannak, mint egy maglev vonat. Erről majd egy másik bejegyzésben beszámolok részletesen.

Mindezek ellenére, ha megérkezik az M39-es adaptergyűrűm, akkor ki fogom próbálni a ezt a Jupitert a digitális gépen.

Update 2020. január. 29. : megtörtént