Filmtöltés házilag

január 29, 2026

Filmtöltés házilag

Amióta újra elkezdtem filmre fotózni, szomorúan konstatáltam, hogy évről-évre egyre kevesebb helyen lehet filmet vásárolni és az árak bőven az inflációt meghaladó mértékben növekedtek. A filmes fotózás ráadásul néha komoly divathullámokat vet és arat - ami kiszippantja a piacról az olcsó alternatívákat, mint pl. a lejárt szavatosságú filmek.

Ahogy folyamatosan emelkedtek a film árak, egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy vagy befejezem ezt a hobbit vagy kitalálok valami módszert, amivel az egy képre eső költséget drasztikusan lecsökkentem.

Az első ötlet az otthoni laborálás volt. Ez tulajdonképpen bejött. Nemcsak pénzt lehet vele spórolni, de remek szórakozás, új perspektívákat nyit és szabaddá tesz. Ha úgy van kedvem, a fotózás után rögtön elő is hívom a képeket.

De továbbra is megmaradt problémának a film pofátlan ára.

Viszonylag köztudott információ, hogy a film maga nem szükségszerűen drága. Igazi tömegtermék, amit kilométer számra gyártanak ma is a világ több pontján. Néhány hagyománytisztelő (vagy bolond) filmrendező ma is filmszalagra forgat (pl. Tarantino, Christopher Nolan). Ami a moziban egy másodperc, az az analóg fotósnak egy rövid tekercs nyersanyag.

Kézenfekvő volt az ötlet, hogy mozifilmet fogok kiürült filmes kazettákba tölteni. Ez annyira amúgy nem eredeti ötlet, sőt! Pont 100 éve a Leica pont azzal robbant be, hogy a korábbi síkfilmek és széles tekercsek helyett a 35mm-es mozifilmet töltötte a kis kompakt kamerákba.

Vásároltam egy 30 méteres tekercset, ami valami magyarországi forgatásból megmaradt. Ez az operatőrnek majdnem a hulladék kategória, de nekem lett belőle 20+ kb. 30-36 kockás tekercsem.

Nem emlékszem a pontos árra, de a legolcsóbb színes negatívval összehasonlítva minimum 30-40% olcsóbban jöttem ki.

fontos jelölni a házilag töltött kazettán a film típusát (ENC2)

Fontos tudni, hogy a mozifilm nem teljesen azonos a 135-ös negatívval azaz a "kisfilmmel". Az oldalsó perforációk kicsit más formájúak, de tapasztalatom szerint a legtöbb fényképezőgép tökéletesen viszi.

felül a "mozifilm", alul a "normál" negatív

Ennél fontosabb különbség, hogy teljesen más az előhívási procedúra és van egy masszív koromréteg a filmszalag hátulján, amit le kell mosni. Óvva intenék mindenkit, hogy ezt a mosást házilag megpróbálja! Szerencsére a legtöbb labor fel van készülve a mozifilmekre, de nagyon fontos, hogy amikor leadunk egy ilyen negatívot előhívásra, akkor jelezzük az üzletnek, hogy ez egy mozifilm. Biztos, ami biztos a kazetta fém köpenyére is írjuk rá!

Ha simán a C41-es eljárással betennék a gépbe az beláthatatlan következményekkel járhat. Beszennyezi a vegyszereket, tönkre teheti más ügyfél felvételeit, károsítja a gépet stb.

A mozifilm nagyon népszerű mostanában. Nemcsak házilag töltögetik a hobbisták, hanem kisebb vállalkozások is kínálnak előre töltött kazettákat. Kicsit ront a kilátásokon, hogy tudomásom szerint az összes ECN2-es filmet egyetlen vidéki labor hívja elő. Ez természetesen hatással van a határidőkre is, de a nagyobb probléma, hogyha ez az egy hely valamiért befejezi a tevékenységét, akkor nem biztos, hogy lenne kihez fordulni.

Én egyébként nem vagyok elájulva a mozifilm minőségétől. Egyfajta szükség megoldásnak vagy olcsó alternatívának tartom. Sokan ódákat zengenek a színekről, felbontásról, én teljesen átlagosnak érzem. Ha néha Ektar-t vagy Portra-t használok, ott tényleg látványos a minőségi előny az olcsó negatívokhoz képest.

Amikor elkezdtem ezt a kazetta töltögetést, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet és nem akartam rá sokat költeni. Főleg, hogy pont a spórolás lenne a cél. Kísérleteztem mindenféle barkács megoldással.

A laboráláshoz használt fényzáró zsák volt a munkaterület. Beraktam a filmes dobozt és a sötétben levágtam néhány 1,3 méteres szalagot. A kiürült kazettákból kilógó filmvéghez ragasztottam a levágott darabokat és egy kameravázzal felkertem. Nem volt se kényelmes, se gyors, de működött.

Később kiderült, hogy így általában összekarcoltam az emulziót.

A felső harmadban láthatóak a vízszintes karcok

Át kellett gondolnom, hogy talán hasznos dolog a ~~fillérbaszás~~ spórolás, de ha tönkreteszem a nyersanyagot és közben rengeteg időt pazarlok, akkor ez inkább csak egyszerűen hülyeség.

Többször nekifutottam, hogy rendelek egy filmtöltőt, de mivel az ára általában meghaladta 8-10 tekercs film árát, nem éreztem okos döntésnek.

Aztán egyszer csak felbukkant az alábbi hirdetés:

igen, az ott egy fényérzékeny filmszalag : )

Talán 10 ezer Ft volt, de nem is az ára fogott meg. Megőrültem a kíváncsiságtól, hogy a kinyitott töltőben szépen "megfényelt" ismeretlen állapotú és korú filmmel lehet-e még játszani.

A "Dayroll" márkájú töltő amúgy szuper és praktikus. Egy laborból kaptam ingyen több tucat üres kazettát, úgyhogy beindult a "nagyipar"

Az üres kazettából kilógó maradék film alá becsúsztattam a töltőben lévő "bulk" szalag végét, ráragasztottam Scotch Magic Tape-pel, rázártam a kisajtót és tekerem a kurblit. Az oldalsó számlálón nézem, hogy kb. 37-38 kocka legyen benne, ha kész kinyitom az ajtót, elvágom a szalagot és mehet a következő.

A kazettára mindig rá kell írni milyen film van benne!!!

Hirtelen újra a 90-es években éreztem magam az olcsó filmek korszakában : )

Főleg az a töltőben talált ingyen cucc volt nagyon kellemes meglepetés és remek kísérleti segédanyag. Mint kiderült Ilford HP5-ös film, ami eredetileg ISO 400-as érzékenységű, de ugye oldalról fényt kapott és fogalmam se volt hány éve állt a töltőben. Először leszedtem a külső 8-10 réteget és reménykedtem, hogy szorosan feltekert szalag belseje nem exponálódott be.

Készítettem egy sorozatot. Ugyanazt a kompozíciót 6 különböző beállítással exponáltam. Megmértem a fényt és 12-től 200 ISO-ig állítgattam a záridőt fix 5,6-os rekesznél.

4 a hatból

Elég jól kirajzolódott, hogy kb. ISO 25 körül érdemes használni. A fenti kollázs talán kicsit félrevezető, mert a szkennelés néha sokat torzít/javít a megjelenésen.

Ezen a kivágáson jobban látszódik

Eljött a gátlástalan kattintgatások ideje : )

Ahogy ezen a blogon is látszik, elég sok olcsó, lepukkant gépet tesztelek, és ehhez egy kiszámíthatóan lejárt Ilford HP5 valóságos főnyeremény! Kicsit szemcsés, kicsit "lassú", de működik és ingyen volt.

Összesen talán 10-12 tekercset sikerült kiporciózni ebből a "potya-filmből".

A töltőt azóta is használom, jelenleg Fomapan 200 van benne, amit nagyon kedvező áron most is meg lehet venni, 17-30-50 méteres tekercsben.

Amikor ezeket a sorokat írom (2026. január vége) éppen benne vagyunk egy brutális ezüst áremelkedésben. 12 hónap alatt a háromszorosára emelkedett az árutőzsdéken.

Ha valaki nagyon megszállottan ragaszkodik a filmes fényképezéshez - valószínűleg most érdemes bespájzolni néhány bulk-tekercset és berakni a mélyhűtőbe.

Később egy jó napfénytöltővel és néhány üres kazival évekre megvan az olcsó nyersanyag.

A végére még iderakok néhány nekem kedves képet, amit saját töltésű kisfilmre lőttem: