NDK diavetítő újrahasznosítása
Hetek óta várom, hogy megérkezzenek az átalakítógyűrűim Kínából, hogy végre kipróbálhassam valamelyik vintage objektívemet, de egyelőre nem jönnek.
Rosszul viselem a várakozást. Kénytelen voltam valami játékszer után nézni, amihez gyorsabban hozzájutok.
Megláttam egy hirdetést amelyben egy hibás diavetítőt kínáltak pár ezer Ft-ért.
Mint kiderült a hűtőventilátor és a léptető nem működik. Alkudtam belőle pár száz forintot és gyorsan elszaladtam érte. Szerencsére mindössze 8 percre volt tőlem autóval.
Az új donorom egy Pentacon Aspectomat J 24B.
1965 és 1970 között kb. 280 ezer darabot gyártottak belőle. Érdekes véletlen, hogy napra pontosan a berlini fal leomlásának 30. évfordulóján sikerült megvásárolni.
Nem voltam túl lelkiismeretes sebész - azonnal kiszereltem belőle az összes üveget, majd némi mókolás után úgy döntöttem, hogy a többi alkotóelem az e-hulladék gyűjtőbe kerül.
Amúgy meglepően masszív szerkezet, öntvény házzal, jópofa stabil állítható magasságú lábakkal, de én sajnos kókler vagyok ezekhez, ráadásul nem nagyon tudnám mire használni. Egy pár percig azért játszottam a brutális fénnyel amit a készülék vetíteni tud, de hűtés hiányában pár másodpercnél tovább nem mertem engedni. Ez nem leddel világít. 150W hamar elfüstöl - kár lenne érte.
A fény irányítása céljából volt még benne két diffúzor lencse, amit eltettem.
Még nem tudom mire fogom használni, de nagyon jópofák.
Jelenleg nagyítóként és makrórásegítőként alkalmazom őket.
A lényeg persze ez :
A Meyer-Optik Diaplan 2.8/80 projektor lencse. minimális karcokkal a felületén és némi porral a belsejében. Műanyag tubusba szerelve.
A Meyer-Görlitz (vagy Meyer-Optik) egy ma újra működő, igazi évszázados múlttal rendelkező gyártó. A viharos történelme 1896-ban indult és manapság is elég izgalmas. Volt benne minden a dicsőséges "hochwertig" csúcstermékektől a minimum háromszori "rászámolásos" csődeljárásig. Meg persze volt ott két háború és ami talán még rosszabb: 41 év kommunizmus.
A vetítő objektívek használata fényképezőgépen elsőre elég nagy hülyeségnek hangzik, de tulajdonképpen teljesen logikus. Eredetileg egy 35mm-es diát nagyított a vászonra, miért ne működne fordítva, azaz a valóságot fókuszálni a szenzor felületére. Én persze nem használok full-frame-es gépet, de az APS-C kivágással se lehet túl rossz.
Nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott ezzel kísérletezni. Elég sok kapcsolódó fotót és más információt lehet találni ezzel kapcsolatban.
Felmerülhet a kérdés, hogy: OK, működik, de minek ezzel p*csölni, ha lehet készen kapni objektíveket.
Az okok fontossági sorrendben:
Ez a tákolmány elég sok hiányossággal rendelkezik. Az egy dolog, hogy nincs autófókusz, de kézzel ki-be húzogatni a lencséket, nagyon "low-tech". Természetesen a fényszigetelés is eléggé problémás.
A szerelék hossza adott volt, így portré lencse helyett inkább egy egyfajta elb*szott makró lett, amiből természetesen hiányzik a végtelenbe fókuszálás lehetősége. A rekesz meg ugye fix 2.8 - pont.
Mindezzel együtt azonban működik.
Aebédlőasztalt műtermet az alábbi tárgyakkal rendeztem be:
2 IKEA-s gyertya és egy hibás Zorki váz.
Nyilván tucatnyi hibát lehet találni, de ha a feljebb részletezett nyomorult körülmények és a rákészülés teljes hiánya mellett ilyen szép képi világot lehet csinálni, akkor egy rendesen megépített objektívvel csodákat lehet majd lőni.
Van némi kromatikus aberráció és az első kép kicsit homályos is lett, de hát se állvány, se stabilizátor és kézzel tartottam a lencséket.
Érdekes a mélységélesség vékonysága is - ami nem meglepetés (F 2.8 !) - cserébe viszont szép bokeh bubikat rajzol a háttérben.
Nincs mese, szereznem kell egy tubust a lencséknek.
...folytatása következik...
Rosszul viselem a várakozást. Kénytelen voltam valami játékszer után nézni, amihez gyorsabban hozzájutok.
Megláttam egy hirdetést amelyben egy hibás diavetítőt kínáltak pár ezer Ft-ért.
Mint kiderült a hűtőventilátor és a léptető nem működik. Alkudtam belőle pár száz forintot és gyorsan elszaladtam érte. Szerencsére mindössze 8 percre volt tőlem autóval.
Az új donorom egy Pentacon Aspectomat J 24B.
 |
| NDK, de nem turmixgép |
Nem voltam túl lelkiismeretes sebész - azonnal kiszereltem belőle az összes üveget, majd némi mókolás után úgy döntöttem, hogy a többi alkotóelem az e-hulladék gyűjtőbe kerül.
Amúgy meglepően masszív szerkezet, öntvény házzal, jópofa stabil állítható magasságú lábakkal, de én sajnos kókler vagyok ezekhez, ráadásul nem nagyon tudnám mire használni. Egy pár percig azért játszottam a brutális fénnyel amit a készülék vetíteni tud, de hűtés hiányában pár másodpercnél tovább nem mertem engedni. Ez nem leddel világít. 150W hamar elfüstöl - kár lenne érte.
 |
| Tungsram |
Még nem tudom mire fogom használni, de nagyon jópofák.
A lényeg persze ez :
 |
| Diaplan 2.8/80 |
A Meyer-Görlitz (vagy Meyer-Optik) egy ma újra működő, igazi évszázados múlttal rendelkező gyártó. A viharos történelme 1896-ban indult és manapság is elég izgalmas. Volt benne minden a dicsőséges "hochwertig" csúcstermékektől a minimum háromszori "rászámolásos" csődeljárásig. Meg persze volt ott két háború és ami talán még rosszabb: 41 év kommunizmus.
A vetítő objektívek használata fényképezőgépen elsőre elég nagy hülyeségnek hangzik, de tulajdonképpen teljesen logikus. Eredetileg egy 35mm-es diát nagyított a vászonra, miért ne működne fordítva, azaz a valóságot fókuszálni a szenzor felületére. Én persze nem használok full-frame-es gépet, de az APS-C kivágással se lehet túl rossz.
Nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott ezzel kísérletezni. Elég sok kapcsolódó fotót és más információt lehet találni ezzel kapcsolatban.
Felmerülhet a kérdés, hogy: OK, működik, de minek ezzel p*csölni, ha lehet készen kapni objektíveket.
Az okok fontossági sorrendben:
- mert férfiból vagyok - imádok barkácsolni.
- mert szeretek, régi jó szerszámokat újra munkára fogni.
- mert egy 2,8-as fényerejű, 80 mm gyújtótávolságú objektív kb. 60 ezer Ft.
- mert ezek a kiszámíthatatlan minőségű, állapotú lencsék szinte biztosan valamilyen izgalmas képet fognak produkálni.
- mert a család egyelőre eltűri/megengedi, hogy ezzel b*szom el a pénzem és az időm.
Kell majd találnom valamilyen szerkezetet, amibe beleszerelem és állítani tudom a fókuszt, de addig is muszáj kipróbálni.
Korábban a Canon EOS 550D-t összekapcsoltam egy makszutov rendszerű távcsővel. Így volt egy EF csatlakozású adaterem, amely egy kb. 35mm hosszú feketére eloxált alucsőben folytatódott.
Ennek a belsejébe kézzel oda tudom "tartani" a diaplan-t. A Viltrox EF-EOS-M adapterrel pedig az egész cuccot össze tudom kapcsolni a Cannon M100-zal
 |
| Balról jobbra: egyedi távcső adapter - a főszereplő diaplan vetítő obi - EF-EOS M adater |
 |
| A vetítőlencsét majd kézzel kell odatartani és "fókuszálni" |
 |
| Nem egyszerű feladat : ) |
A szerelék hossza adott volt, így portré lencse helyett inkább egy egyfajta elb*szott makró lett, amiből természetesen hiányzik a végtelenbe fókuszálás lehetősége. A rekesz meg ugye fix 2.8 - pont.
Mindezzel együtt azonban működik.
A
2 IKEA-s gyertya és egy hibás Zorki váz.
...és akkor lássuk a diaplanos fotókat:
Nyilván tucatnyi hibát lehet találni, de ha a feljebb részletezett nyomorult körülmények és a rákészülés teljes hiánya mellett ilyen szép képi világot lehet csinálni, akkor egy rendesen megépített objektívvel csodákat lehet majd lőni.
Van némi kromatikus aberráció és az első kép kicsit homályos is lett, de hát se állvány, se stabilizátor és kézzel tartottam a lencséket.
Érdekes a mélységélesség vékonysága is - ami nem meglepetés (F 2.8 !) - cserébe viszont szép bokeh bubikat rajzol a háttérben.
Nincs mese, szereznem kell egy tubust a lencséknek.
...folytatása következik...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése